Vezető a Janus Pannonius Múzeum régészeti kiállításhoz. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 3.)

szerszámanyag. Felhasogatott csontszilánkokból, homokkövön történt csiszolás útján, tűk, árak, simítok és más használati tárgyak; szarvasagancsból balta és vésőtokok, továbbá nyéllyukas fokosok készültek. Ismeretes volt a csont fűrészelés és faragás útján való megmunkálása is. Az újabb-kőkori ember gyékényből, sásból, stb. font is különféle felszerelési tárgyakat. A fonás ismeretét gyékényszőnyegeknek edények fenékrészein gyakran található lenyomatai bizonyítják. A még puha agyagedényt gyakran gyékényszőnyegére helyezte készítője, s az edény fenekén ottmaradt a szőnyeg lenyomata. A sírokban egy-két esetben talált rézgyöngyök oxidációja megőrizte az azok felfűzésére használt fonalat (nagyító alatt). Ezzel, valamint a telepen és a sírokban talált szövöszéksúlyok és orsógombók nagy sokaságával bizonyítottnak tekinthető a szövés ismerete is. Csontból készült vetélők, tűk, árak egészítik ki az őskori takácsmesterségre vonatkozó emlékanyagot. Ebben az időben mind nagyobb és nagyobb jelentőségre tesz szert a földművelés. A termelt javakai és állati mellékhaszonvételeket tárolni kellett. A tárolás eszköze az agyagedény. Az említett életigényekkel kapcsolatban az agyagművesség -gyors fejlődésnek és virágzásnak indult. A tárolásra szolgáló edényeken kívül a legkülönfélébb használati és felszerelési tárgyak (kanalak, mécsesek, orsógombok, szövőszéksúlyok, stb.) készültek agyagból. Készültek edények a temetkezés céljára is, melyekben étel- és italféléket tettek a halott mellé a sírba. Ezeket az edényeket vörösvasércből készített festékkel vörösre festették, vagy ugyanezzel a festékkel különféle mintákat festettek rájuk. A vörösvasércet a mai pusztakisfalui' Róka-hegyen a felszínen találták, alig 2 km távolságra a teleptől. Az ércet festékőrlőlapokon zúzókővel porrátörték, majd kis agyagtégelyekben megkeverték, végül az edényre kenték. Az edényeket szabadkézzel formálták és csont- vagy fasimítókkal simították. Meglepő az edények formai gazdagsága, valamint a technikai kivitel tökéletessége és finomsága. Az ékszerek csontból, kőből, márványból, csiga- és kagylóhéjból, továbbá vadkan agyarából készültek. A vadkan agyarából készült impozáns csüngődíszék törzsi jelvények lehettek. A vörösrézből készült egyszerű, spirális gyűrűk és karperecek, továbbá a korong- vagy csőalakú rézgyöngyök területünkön az első fémtárgyak. A fém megmunkálásával kapcsolatos leletek teljes hiánya arra mutat, hogy e rézékszerek cserecikkek, melyek a földközitenger-vidéki területekkel folytatott cserekereskedelem eredményeként kerültek ide. Ekkor keletkeztek területünkön az első falusias jellegű, zárt települések. Eddig két épülettípust ismerünk: a föld felszínén épült, négyszögletes alaprajzú, oszlopos házat, két belső, négyszögletes helyiséggel, előcsarnokkal, továbbá a földbeásott gödörlakást. Ez utóbbi egy-két nagyméretű lakógödörből és ezek körül elhelyezkedő, kisebb raktárgödörből és veremből állt. Fölötte sátorszerű tető volt, melyet földberögzített faváz