Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)

nek kihasználására mutat. Az utolsó jelenetben Sámson megrázza az oszlopot, mely kezenyomán darabokra törik. Jellemző, hogy a mester a lezuhanó oszlopfőszerű épületrészben kifaragott fejekkel jelzi a palota és a bennelevők pusztulását. A szobrász, de méginkább az, aki a domborművek témáját meghatározta, az egész sorozat programját adta, különös gondot fordított Sámson történet kidolgozására. Elegendő, ha megnézzük a legkülönösebb, szokatlanabb jelenetet, a fa kihúzás, a „fanyűvés" képét, hiszen ez a jelenet nincs is a bibliában. A felette húzódó sor már az Újszövetség témáit kezdi. Jézus születését jelző Angyali Üdvözletből lényegében csak két kar, illetve kéz maradt meg mely mondatszalagot tart. Mégis a kezek, a szalag lendületes vonala rendkívül finoman komponált és ábrázolt mozgásra enged következtetni. A következő jelenetből alig maradt valami, viszont a csillagokat figyelő pásztorokat szinte antik bukolikus jelenetre emlékeztetően oldotta meg a mester. A képtáblák sora itt a sarokhoz érkezett, így a dombormű is megtörik e helyen, de a két pásztor elhelyezésével a jelenet belső logikája megmarad, sőt egészségesebb lett. Mindkét pásztor az égi jelre figyel. Felfelé mutató mozdulatuk, az egyik kitekert fejtartása értelmileg egybeforrasztja a jelenetet. Érdemes néhány szót vesztegetni a részletekre. A pásztorok lábainál legelésző birkák közül az egvik a friss hajtást legeli. Maguk a pásztorok, ruhájuk, bunkós botjuk külön tanulmányt igényelne. Itt csak néhány jellemző részletre hívjuk fel a figyelmet. Mindkét pásztor pl. keresztbe tett lábakkal áll, ami ez időben a toulouse-i plasztika jellegzetes motívuma. A francia szobrászat itt az előkelők ülő lábtartását vette át és alkalmazta. Jellemző a szíjfonatos lábszárkötés, ami megvolt a rómaiaknál s talán provinciális római domborművekről származott ide. Jellemző a pásztorok oldalán függő tarisznya szokatlan formája, melyet egyesek baranyai helyi hagyománynak vélnek. Végül — s ez mutatja, mily távol áll még ez a művészet a valóság ábrázolásától — az épen maradt pásztorfej bodrított elegáns formálásával a szobrász nem a nép, hanem az előkelőek hajviseletét adja vissza. A következő táblán ismét érdekes jelenetet látunk. A három napkeleti király hódolatát ugyanis a bibliai „menetrendtől" eltérően mondja el a szobrász. A bizáncias trónon ülő és ölében gyermekét tartó Máriához mennek először a pásztorok és csak az után Heródeshez, akinél pedig először kellene tudakozódni a gyermek után. A képsor folytatása a harmadik oldalra került, amint egy díszes paplan alatt alvó királyokat az angyal figyelmezteti, hogy más úton térjenek haza, majd látjuk a betlehemi gyermekgyilkosságot és az egyiptomi menekülés töredékes jelenetét. A harmadik legfelsőbb képsorból mindössze két jelenet maradt, az is töredékesen. Kis részletet láthatunk a magasban a jeruzsálemi bevonulásból és az utolsó vacsorából. il