Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)
Az altemplomi lejáratok domborművei tehát egységes tartalmi koncepciót alkottak, mellyel érdemes kissé foglalkoznunk, mielőtt a művészi kérdésekre térnénk. A szobrász — nyilván a megrendelő kívánságára — nem arányosan elosztott, fontosságuk szerint kiemelt jeleneteken mutatta be a bibliai történetet, hanem bizonyos szakaszokat részletesen mesélt el, ábrázolt, másokat pedig mellőzött. Az északi lejárónál két ilyen egységet: a Világ teremtését és az első emberpár történetét ismerjük csak, valószínű, hogy a hiányzó domborművek is ilyen rendszerben készültek. A déli lejárón a Sámson történet hét jelenete és Jézus életének bizonyára a Kálváriáig összefüggő ábrázolása is ezt a tendenciát bizonyítja. Még érdekesebb az a részletesség, amivel Sámson történetét előadja (Sámson ezenkívül is szerepel még a székesegyház domborművei között.) Hiszen — mint már említettük — a Bibliából is, sőt az ún. apokrif szentiratokból is hiányzó jeleneteket ábrázol. Ennek okát aligha kereshetjük — mint korábban történt — a programot készítő pap, vagy a kőfaragó tanulatlan voltában. Éppen ellenkezően, tudatos szerkesztés ez s oka vagy az altemplomban nyugvó szentek, mártírokra való utalás, vagy — amint az újabban felmerült —, hogy Sámson Krisztus el őképeT^ozepkori k épz őművész etben és irodalomban egyaránt s azért foglalkoznàOtt is ilyen részletesen e témával. Ez utóbbi magyarázatnak az a bökkenője,_hogy_a középkori képciklusokban egyáltalán n^m^y^oxL„a_M_mson_ íijrténet_ily részletes előadása. ] Vag^XTiomborgLŰsor a mi niált^kódex ekbe n, a festett üvegabla' kokon a Sám son történetaek_j^nclj^exm^^ oroszlánnal — ábrázolták. Ritkábban lordul elő olyan képciklus, melyen több jelenetet találunk a csodás erejű hős életéből, ezek között is alig néhányat, melyen a fanyűvés jelenete előfordul. Pécsett tehát lehetséges, hog^y Sámson mint Krisztus ószövetségig párjiuzama jelenik meg, de akkor is feltűnő és ritka a történet ily részletekbe menő ábrázolása. Ugy tűnik, b^ogy Krisztusra utalhat a fanyűvés jelenetének az az ábrázolása, mely szinte keresztvivőként mutatja be Sámsont. Három összefüggő gondolatsor látszik kivillanni a ránkmaradt töredékes anyagból. A Paradicsomot elvesztő Ádám története, akit azért űztek ki, mert evett a tXidás fájáról, Krisztust jelképező Sámsont, amint fát húz ki ereje bizonyságául és a keresztfán szenvedő Krisztust. Ezt a gondolatot a középkor egyházi irodalma úgy fejezte ki, hogy Krisztus keresztjét a paradicsomi bűnbeesés mesés almafájából ácsolták. Aki a lejárati domborművek programját, tartalmát megadta, másutt is elárulja, hogy céljai szerint használja a Bibliát. A napkeleti bölcsek történetét pl. úgy vonja össze, hogy a királyok előbb járulnak a Mária ölében ülő kis Jézus elé s csak azután a poroszlók között trónoló Heródeshez. Ez az összevonás alighanem e korban Magyarországon is elterjedt, Vízkeresztkor előadott Stella játék hatása lehet. A templomban Vízkeresztkor játszott
