Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata
Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében... 71 Összefoglalás Európa több országában fordítanak egyre több figyelmet a népi természetismeret, azon belül is a vadnövények felhasználásának megismerése. Fontos az elfeledett gyakorlat felidézése és a máig fennmaradt, de sokszor a kihalás szélére került hagyományok és tapasztalatok dokumentálása. Baranya megye változatos sík- és dombvidéki tájain a természetes élőhelyek aránya magyarországi viszonylatban ma is magas, így a táj kiváló lehetőséget biztosított minden korban a növények gyűjtögetésére. A többnemzetiségű megye szinte minden tájáról fellelhető felmérés, amely még azokban az időkben készült (1925-től) amikor a vadnövények egykori felhasználására jobban emlékeztek a megkérdezettek, és néhány faj esetében még gyakorolták is azt. Az irodalmi források feldolgozásából származó adatokat 2012-2016 között készült interjúk és a megyeközpont (Pécs) piaci árusításának figyelése egészíti ki. Az egykori és mai adatok alapján összesen 199 vadnövényfaj gyűjtögetéséről van információ a megyében, amiből 167 fajt 1980 előtt, 102-t pedig 2012 és 2016 közötti adatgyűjtés során sikerült feljegyezni. Gyógynövényként összesen 76 fajt, vad tápláléknövényt, fűszernövényt összesen 52 fajt gyűjtöttek. Jelentős (98 faj) a vadvirágként (vadvirágdíszként) felhasznált fajok száma. Piacokon összesen 130 vadnövény árusítása fordult elő. A piacai árusítás – főként vadon gyűjtött vadvirágoké – ma is jelentős számú (82 faj), de a fajok az idő során jórészt lecserélődtek. A gyógynövényként gyűjtött fajok adatai között gyakran szerepel teaként használva sok, ma is elismert gyógyhatású faj, mint a cickafark, a kisezerjófű, a patika párlófű, a kamilla, az ökörfarkkóró, a vadrózsa (csipke), a galagonya, a csalán, a mezei zsurló, a lándzsás útifű, a mályva és a hársvirág. A legkedveltebb teafű a megyében talán a „mecseki tea” – a méhfű – volt, még gyógycukorka is készült belőle. Külsőleges használatra a pirítógyökér, a fekete nadálytő és a vérehulló fecskefű is szerepel többek között a szakmai forrásokban. A vadgyümölcsök közül a szeder, az erdei szamócák, a madárcseresznye, a húsos som, a vadalma, a vadkörte, a fekete bodza és a földi bodza használatára volt és van gyakorlat. Különlegesség a fekete galagonya – a „savanykás galagonya” – egykori fogyasztása. Táplálkozásra gyűjtötték még több, erdei fa- és cserjefaj termését(bükkmakk, tölgymakk, közönséges és a törökmogyoró, közönséges dió). Gyerekcsemege volt a lepényfa édes terméshüvelye . A Duna és a Dráva mocsaraiban gyűjtött sulyom főtt termését egészen az 1970-es évekig árulták is. A vadzöldségek közül vadhagymák (kígyóhagyma, medvehagyma) és a salátának vagy főzeléknek gyűjtött levélzöldségek (madársaláta, salátaboglárka, pongyola pitypang, takarmánylucerna, csípős csalán, mezei sóska) kerültek az asztalra. Különlegesség a gyékény levelének fogyasztása salátaként.