Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (

2017

)

60

tos neveken, amelyeket a hazai németek augusztus 15-ére, a Nagyboldogas

zszony napi növényszentelésre (

Weihbüschel

) gyűjtöttek. Wild Katalin biológusok bevonásával (

Wild 2016 ex. litt.) a babarci szent csokor fajait azonosította. Papp Éva (2007) a cikói (Tolna megye), Brettner-Szántó Éva (1988) pedig a szakadáti (Tolna megye) csokor növényeit pontosította. Néhány további faj is azonosítható volt a mai tudással, így összesen 100 nemzetiségi néven nevezve 48 növénytaxon valószínűsíthető a szent csokrokba kötöttek közül, ebből 44 vadnövény, és mindezekből 30 fajt Baranyában is gyűjtöttek (2. táblázat). A vallási szokás és a helyi német dialektusok eltűnésével, valamint a megváltozott természeti viszonyok mellett kevés remény van arra, hogy a további ismeretlen nemzetiségi növénynevek felfedik egyszer titkukat. A gyógyfűszentelés nemzedékről nemzedékre hagyományozott szokás volt. Minden faluban meghatározott fajokból álltak a csokrok, de falvanként kisebb-nagyobb különbségek is mutatkoztak. Több településen is a szent csokor része volt a kis ezerjófű (

Centaurium erythraea

), a cickafark (

Achillea sp.), a szurokfű (

Origanum vulgare

), a fehér üröm (

Artemisia absinthium

), a hólyagos habszegfű (

Silene vulgaris

), a közönséges bábakalács (

Carlina vulgaris

), a tejoltó galaj (

Galium verum

), a vasfű (

Verbena officinalis

), a zsidócseresznye (

Physalis alkekengi

) és a közönséges orbáncfű (

Hypericum perforatum

) is. Az emlékezet a XX. század közepéig már csak a szokást őrizte meg, a gyógyító használatot kevéssé, pedig ezeket a gyógyfüveket az élet sok területén ténylegesen használhatták

5

, a megszentelés pedig hitük szerint a hatásukat erősítette (Bálint 1975, Wild 1994, 2000, 2006). A baranyai németek a Szent Iván éji koszorúkhoz is gyűjtöttek vadvirágot. Ennek részeként a pipacsot (

Papaver rhoeas

), a réti margitvirágot (

Leucanthemum vulgare

) és a kék búzavirágot (

Cyanus segetum

) említik a források (

Wild 2000

: 313

.) 6 Egyéb célra gyűjtött növényfajok Néhány más célra is gyűjtöttek fajokat a régi időkben. Ilyen például a „

bohagaz

” – a szelíd keserűfű (

Persicaria mitis

) –, amelyet ágyi ruha közé tettek bolha ellen (Nagy 1942

: 285

.)

. A pirítógyökér (

Dioscorea communis

) vérbőséget okozó hatását a lányok szépítésre, arcpirosításra is használták (Baranyai 1978

: 79.). A borókaágat (

Juniperus communis

) húsfüstölésre szedték (

Nagy 1942

: 272), míg a vad pórsáfrány (

Carthamus lanatus

) virágát festésre gyűjtve említik a Mecsekből (Borsos et al

. 1976

: 4

.)

. Az Ormánságban tojásfestőnek 5 Bizonyára az is előfordult, hogy a gyógyhatású gyógyfű az idő során lecserélődött, és csak megjelenésében hasonló fajt kötöttek a szent csokorba.

6 u. a. mint a 3.jegyzet.