Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
NEMZETKÖZI KUTATÁSOK - Walterné Müller Judit: „Oroszföldön meggyötörve – Aranyló hagymakupolák vigaszában”. Elhurcolt magyarországi fiatalok szovjet kényszermunkán 1944–1949
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 562 történelmi Magyarországról 250-300 ezer, túlnyomórészt ártatlan civilt hurcoltak el. Többségüket hadifogolylétszám-kiegészítésként, míg mintegy 130 ezer embert – körülbelül fele-fele arányban – német vagy az elcsatolt területeken magyar származása miatt deportáltak. Míg Kárpátaljáról és a Felvidékről a sztálini 0036-os parancs alapján hurcolták el a 18–50 év közötti, elsősorban magyar és német nemzetiségű férfiakat (kezükbe politikai „félelemből” nem adtak a szovjet hatalmak fegyvert), addig Közép-Európában a német származású, immár főleg a női lakosságot – hisz a férfiak nagy része a háborúban, illetve már hadifogságban volt – a 0060-as parancs alapján deportálták a szovjetunióbeli kényszermunkára. „Bűnük” az volt, hogy ahhoz a német nemzetiséghez tartoztak, amelynek nevében valóban oly sok bűnt elkövettek a második világháborúban a hatalom akkori birtokosai. De azok mások voltak, nem ezek a 17-22 éves, gyakran kisgyermekeiket otthon hagyni kényszerülő fiatalasszonyok, i?ak, leányok. (3. ábra) A fogságba vetett civil, polgári személyek nagy részét „hadifogolyként” hurcolták el a szovjet szervek. A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának szabályzata szerint ugyanis „ úgyszintén hadifoglyoknak számítanak azok a külföldi állampolgárok, akiket a Szovjetunióba internáltak” . A hazaszállításkor már nem történt semmiféle elkülönítés a hadifoglyok és a civil internáltak között, egységesen, mint hadifogoly-szállítmányok érkeztek haza, és a kiállított dokumentumok is „ polgári személyek hadifogságáról ” (!) adtak ki igazolást. (4. ábra) A munkaerő külföldről történő beszerzéséhez szolgált ideológiai alapul a kollektív bűnösség elve, amelyet ugyan a magyarokkal szemben a sztálini vezetés hivatalosan tagadott, de a gyakorlatban mindig is alkalmazott. Sztálin már 1943-ban a brit külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén leszögezte: „Magyarországot meg kell büntetni.” Néhány hónappal később a brit diplomácia megkeresésére Molotov külügyi népbiztos a következőket írta: „A szovjet kor3. ábra: Elhurcolt civil fiatalasszonyok Püspöknádasdról, Urál, 1947 (forrás: W. Müller Judit gyűjtése)
