Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
NÉPRAJZ - Pulszter Zsuzsanna: Húsz éves a Baranya népművészete című állandó kiállítás
Húsz éves a Baranya népművészete című állandó kiállítás 491 állításunkra vetítve is, amely ugyancsak „szövegszegénynek” tekinthető – ezt a kiállítási vezető részben orvosolhatja. Egészében nézve a Baranya népművészete érdeklődést felkeltő, izgalmas és mutatós válogatás a megye soknemzetiségű tárgyi világából, s igaz ugyan, hogy a ma már egyre inkább elvárásként támasztott értelmezés és minden tárgyra külön-külön vonatkozó információadás nem erőssége ennek a tárlatnak, vagyis nem válik nyilvánvalóvá a tárgyak archivált potencialitása (Bausinger 2005 : 15 .) , bizonyos tárgycsoportokról azonban, ha nem is teljes körűen, de tájékozódhat az érdeklődő. Szakmai vezetés nélkül mélyebb ismeretekre ugyanakkor nem tehet szert a kiállításban a látogató, a paraszti társadalom összetettségéről, a társadalom egészéhez való viszonyáról, mindennapi életéről, értékrendjéről, világnézetéről keveset tudhat meg. A mai, muzeológiával, múzeumokkal szemben támasztott követelmények alapján elvárható egy néprajzi kiállítástól, hogy kiderüljön, az esztétikumon túl milyen jelentést hordoz egy-egy tárgy, milyen történeti keretbe helyezhető, milyen társadalmi jelentést hordoz. Hermann Bausinger szavait idézve: „A specifikus történelmi adottságok ismerete híján legjobb esetben is csak a művészi kivitelre csodálkozhatunk rá; de az a purisztikus múzeumi dogma, amely szerint a tárgyak önmagukért szólnak, még műalkotások esetében sem igaz.” ( Bausinger 2005: 11.) Mégsem érdemes leírni a tárlatot egyszerűen az „esztétizáló” jelzővel. A tárgyak szépségének vagy „egzotikumának” demonstrálásán túl a kiállításrendezők egyfajta multietnikus körképet alkottak, az egyes szekciókban, különösen a textileket bemutató terem vitrinjeiben – ha nem is teljes körűen – szemléletesen megjelenik az a fajta etnikai sokszínűség, amely a 18–19. századi Baranyát jellemezte, s a népművészetet is tágan, a hétköznapi tárgyalkotásra is vonatkoztatva értelmezték. Noha a jelenkori hétköznapok tárgyi és kulturális világa az 1960-as évekhez viszonyítva még inkább eltávolodott a múzeumunkban prezentált paraszti világtól, a Néprajzi Osztály kiállításának alapfeladata a változó viszonyok között is ugyanaz maradt: bevonzani a látogatót a múzeumba és megmutatni a népi kultúra örökségét. Előfordul, hogy a látogató semmilyen vagy éppen téves előzetes tudással rendelkezik a népi kultúráról, ezért is fontos lenne, hogy ne legyen „magára hagyva” és a kiállítás segítse őt az értelmezésben és az eligazodásban. Összefoglalás helyett: kérdések és gondolatok Hazánkban nem ritka, hogy az állandó kiállítások meglehetősen hosszú időn át, tíz-húsz-harminc éven keresztül, vagy ennél is hosszabb ideig szinte változtatás és megújítás nélkül állnak. Meg tud-e felelni a folyamatosan változó elvárásoknak egy állandó kiállítás? Hogyan lehet egy húsz évvel korábbi konstrukciót fizikai változtatás nélkül időről időre újra ellátni koncepcióval?
