Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
NÉPRAJZ - Pulszter Zsuzsanna: Húsz éves a Baranya népművészete című állandó kiállítás
Húsz éves a Baranya népművészete című állandó kiállítás 483 Vándor 2008 : 5 .). Júlia és Teréz magángyűjtéseinek az volt a határozott célja és oka, hogy a Zsolnay gyár művészi motívum- és formavilágát részben a magyar és nemzetiségi népi kerámiák és textilek mintáira alapozzák. „Az archaikus vonásokra koncentráló néprajzi gyűjtések Baranyában rendkívül színes anyagot válogattak össze: a Néprajzi Osztály gyűjteményében a különböző magyar nyelvű néprajzi csoportokon kívül a baranyai horvátok, szerbek, németek és romák népi kultúrájának tárgyi lenyomatai is megtalálhatók.” ( Begovácz – Burján – Vándor 2008 : 5 .) A Zsolnay Júlia és Teréz által összegyűjtött páratlan kvalitású és tekintélyes méretű anyag esetében, noha sok esetben nem derül ki a tárgyak készítőjének, viselőjének, használójának kiléte, gyakran a tárgyak pontos készítési helye sem, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményről van szó, amely nem csupán azért jelentős, mert az ország második legnagyobb textilgyűjteményét jelenti, hanem mert a benne található tárgyak óriási művészeti és néprajzi értéket képviselnek. Gyűjteményünkben ugyancsak kimagasló értéket jelentenek a dél-dunántúli pásztorfaragások, köztük Kapoli Antal Kossuth-díjas népi iparművész munkái. Ezekről a tárgyakról azonban ugyancsak kevés adat áll rendelkezésünkre, gyakran szinte semmi egyebet nem tudunk meg a leltárkönyvekből, csupán azt, hogy ki, mikor, kitől és hol gyűjtötte őket. A Néprajzi Osztály tárlatát alapvetően meghatározza ennek a gyűjteménynek a tárgyi anyaga és a hozzá kapcsolódó kiegészítő információk, tárgytörténetek megléte, vagy ezek hiánya. A készítő vagy a használó személye – nem csak neve – a készítés körülményei, a használat módja, mikéntje, ideje, az egykori tulajdonosnak a tárgyhoz fűződő viszonya mind-mind olyan információk, amelyek a mai gyűjtési trendben alapvetőnek számítanak, de a korábbi muzeológiai gyakorlatban általánosságban véve nem bírtak nagy jelentőséggel. Mivel elsődlegesen maga a paraszti kultúrához köthető tárgy állt a gyűjtés fókuszában, a tényleges társadalmi kontextus másodlagos vagy sokadlagos szempontként jelent meg, sokkal inkább a tárgy kora, díszítménye, formája, készítésének technikája vagy származásának helye határozta meg, hogy bekerül-e a múzeumba vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a tárgyakhoz tartozó információk ilyetén szűkössége korlátozza a kiállításon átadható ismeretek mennyiségét és a kiállítás egészét, hiszen „az állandó kiállítás egy adott múzeum gyűjteményein alapul...” ( Wilhelm 2015 : 130 .) A gyűjteményi anyag mindenekelőtt annak a kornak a lenyomataként értelmezhető, amelyben létrejött, s ez esetünkben arra a korszakra tehető, amikor „a néprajzi gyűjtőtevékenység főleg a népi élet ünnepi arculata felé fordult, előnyben részesítve a népművészet szemgyönyörködtető termékeit.” (Dombay 1956 : 187 .) Így nem meglepő, hogy a Baranya népművészete című tárlat koncepciójának legfőbb fókusza a népművészeti tárgyak esztétikuma. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán lehetne-e ez másként, hiszen amint a cím is meghatározza, népművészeti kiállításról beszélünk. Ahogy a kiállítás 2008-as
