Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
Bolyongó helynevekről 407 proprium (Arnolfinum, MGH, D Arn,+184, 281 old.; SalzbUrkb. 2: 56ff., Urk. Nr. 34). 2. a. 1009: episcopatus, qui vocabitur Quinqueecc. (a Pécsi Püspökség alapító oklevele, másolat). Miután Magyarország 972 nyarán a II. Ottó császárral kötött megállapodás alapján lemondott az Enns és Traisen folyók közt elterülő puszta határvidékről, a passaui Pilgrim püspök kedvező alkalmat látott arra, hogy befolyását a Duna térségében keleti irányba is kiterjessze. Még abban az évben privilégiumot szerzett a Wachaura vonatkozóan, amely állítólag Passau birtoka volt még a karoling időkben. Hamisított oklevelekkel jelentette be igényét a Sankt Pölteni és a kremsmünsteri apátságokra, amelyeket a császár jó szolgálataiért neki is adományozott. Továbbá szintén hamis oklevelek alapján követelte az állítólagos késő ókori Lorch an der Enns püspökség metropolitája cím visszaállítását, hogy „Lorch szent templomának érseke” lehessen. Egy a magyar határvidékkel szomszédos lorchi érsekség ugyanis Salzburggal szemben elsőbbségi jogot élvezett volna Magyar ország és a szomszédos szláv népek keresztény hitre térítésében, ami által Pilgrimet illette volna az új magyar érseki hivatal is. Pilgrim ezen ambícióktól hajtva konfliktusba került Friedrich salzburgi érsekkel is, aki egy szintén hamisított, V. Benedek nevére kiállított (973 májusa és 974 júniusa közti időszakra datált) oklevél segítségével a kiátkozás terhe mellett adta értésére unokaöccsének, Pilgrimnek, hogy Salzburg igénye az addigiakhoz hasonlóan in tota Norica provincia et in tota Pannonia érvényes ( Brunner 1994 : 93., Györffy 1991: 50., Rohr 2004 : 13 . ). Friedrich ugyanebben az időben egy további oklevelet is hamisíttatott, hogy jogi érvényt szerezzen igényeinek. 6 Ez az irat nem más, mint az Arnolfinumként ismert, 885-re (890-re) datált, Arnolf császár általi birtokmegerősítés, amelyről az alábbiakban esik szó. D Arn.+184 (Arnolfinum; Arnulfinum vagy Pseudoarnolfinum néven is ismert) Az Arnolfinum mintájaként Német Lajos császár 860-ban kelt, a salzburgi érsekség javára szóló privilégiuma szolgált (MGH, D LD.102). Az Arnolfinum az abban szereplő birtokadatokat sorolja fel és egészíti ki lényegesen. Első íz6 A középkori „hamisítványokat” ma „szubjektív igazságnak” vagy „intencionális történetírásnak” neveznénk. Az újkor modern államaival ellentétben a középkorban nem volt általánosan kötelező érvényű törvénykönyv. Az volt az alapelv, hogy mindenekelőtt az a jog, amit jogként keresztül lehet vinni; így gyakran hamisít ványok és hatalom kombinációjával teremtettek meg bizonyos körülményeket ( Rohr 2004 : 4 .).
