Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 408 ben jelennek meg a pannóniai birtokok, pl. Mosaburg (Zalavár), a mai Pécs (mint Quinque Ecclesiae ), valamint további helységek. Olyan birtokok is előfordulnak a jegyzékben, amelyek csak a 10. században kerültek Salzburg tulajdonába, ami alapján sikerült felismerni, hogy az Arnolfinum hamisítvány, amely legkorábban a 10. század második felében, feltehetőleg 970–977 között keletkezhetett. Joggal feltételezhető, hogy az új pannóniai birtokok neveit a Conversioból vették át. A kiállításának időpontja (vö. az 1. történelmi forrást) vitatott. A kutatók az Arnolfinum keletke zését a 970–977 közti időszakra teszik, kivéve Koller t. Szerinte az Arnolfinumot a D O.II.165 jelű oklevéllel együtt a 11. század közepén hamisították és terjesztették III. Henrik elé (D H.III.260) megerősítés céljából. Tóth osztja ezt az értelmezést. Így, amennyire lehet, tisztázandó, hogy a két említett forrás, az 1. és 2. közül melyik minősül a Quinque Ecclesiae első említésének. E kérdésben Wolfram a következőképpen nyilatkozott: „Az Arnolf 184 sp.-t tartalmilag már a 977 X. 1-i keltezésű D O.II.165 is megerősíti; sőt a 982 V. 18-i keltezésű D O.II.275 megerősítés ,praeceptio Arnolfi’-ra vonatkozik. Így a 977/982 igazolást nyert, mint terminus ante. Kollernek így a 11. századi datálással nem kevesebb, mint két eredeti iratot kellene cáfolnia, s ezen felül találnia kellene egy valódi salzburgi Arnolf-oklevelet is. Ezért inkább maradnék az eddigi datálásnál, miszerint a hamisítvány 977 előtt keletkezett.” 7 ?eo Kölzer , a 10/11. századi diplomatikai irodalom egyik legjobb ismerője, az oklevelet a következőképpen értékeli: „… anélkül, hogy az ‚eset’ minden részletével foglalkozhatnék, a fotó megtekintése után egyet kell értenem Kehr nek az Arnolfinumra vonatkozó tézisével (10. század 2. fele). A 11. század közepét, amint arra Heinrich Koller következtet, paleográfiai szempontból nem tartom lehetségesnek ...” 8 Kölzer újfenti állásfoglalását lásd: D O.II.165. A Salzburgi Oklevélkönyvben található, az Arnolfinumhoz fűzött kommentárban (Salzb-Urkb. 2: 56 köv.), amely a paleográfiai sajátságokat is részletesen tárgyalja, ugyanaz a vélemény szerepel: „Jellegét tekintve az írás nem Arnolf idejéből való, hanem – még ha nem is hiányoznak belőle egyes karoling sajátosságok (alacsony s és f, rövid r, fent nyitott p, felül jelölt c …) – a 10. század 2. felére datálandó.” Az oklevélben mindössze két szövegbetoldás (a pannon nevektől távol!) történt a 11. században. A kommentár a hamisítás körülményeivel is foglalkozik, és a szóba jöhető hamisító személyét illetően is olvashatunk benne feltételezéseket. Az Arnolfinum mintájára készítették a későbbi császári birtokmegerősítő okiratokat. 7 Prof. Dr. Herwig Wolfram (Bécs) írásos közlése (kelt 2008. január 21). 8 Prof. Dr. ?eo Kölzer (Bonn) írásos közlése, (kelt 2008. április 5).
