Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 391 A külsővár északi tornya mögötti épület Szintén ehhez a török kori periódushoz sorolható a külső északi várfal középső tornya mögött feltárt épület, amelynek egyelőre csak a nyugati falát ismerjük (25. ábra/ 2). Valószínűleg ezzel az épülettel függ össze a mögötte lévő, vele egybenyitott torony belsejében Gerő Győző és G. Sándor Mária által feltárt kemence, amelynek tapasztásából török kori kerámia került elő. A kaputorony átalakítása Feltehetően szintén a török korban falazták be az egykori kaputoronynak a 15. század végén még nyitva hagyott nyugati ajtaját, és talán ekkor mélyíthették le a járószintjét is, bár ezeket az átalakításokat semmivel sem lehet keltezni. A torony földszintje, miután összes ajtaját elfalazták, azután már csak felülről volt megközelíthető, így új funkciója leginkább tömlöcként azonosítható. A kilencedik építési periódus A 17. századi pusztítások, elsősorban minden bizonnyal az 1680-as robbantás, erősen megviselték az épületet. A keleti palotaszárny végső pusztulását biztosan egy robbantás okozta, amely a belső udvarra néző nyugati homlokzati falát keleti irányba bedöntötte. Ekkor omlott be az udvari homlokzat keresztosztós ablaka, és szakadt le, majd repült az épület belsejébe az udvari homlokzat előtti feltételezett lépcső pillérének felső, hátsó része, amelyet itt találtunk meg. A robbantás után a romok visszabontása az északkeleti török épület legutolsó padlószintjeit is elpusztította. Ennek romjai fölé egy vályogház épült, amelynek padlójához felhasználták a lebontott török épület tégláit is. Ebből a padlóból egy téglasor fennmaradt a keleti palotaszárny keleti fala felett. A barokk plébániaház kialakítása A 18. században már csak a nyugati palotaszárnyat és a külső várfal északnyugati negyedét ítélték felhasználhatónak, a többi épületet a jelentősen megemelt udvarszintig visszabontották. A nyugati palota külső, középkor vakolatát teljesen leverték, ami így csak a korabeli járószint alatt maradt meg a nyugati oldalon. Helyette homokszínű höbörcsös vakolat készült, amelyet fehérre meszelt lesimított faltükör-keretek és ablakkertek tagoltak. A faltükrök sarkait egy domború, és egy homorú negyedkörívből szerkesztett sarokdísszel látták el és egy sötétszürke festett
