Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 392 csíkkal emelték ki. Az épület új vakolt, meszelt főpárkányt kapott, amely pálca, homorlat, lemez, sima profillal, téglamaggal készült (25. ábra/ 4). A keleti torony északi falának keleti felén azonban valamilyen okból nem készült el a főpárkány, a helyén fehérre meszelt, sík felület maradt fenn. Feltehetően már ebben a periódusban lebontották az épület nyugati tornyát a megemelt külső szint magasságáig, ugyanis a torony felett a barokk főpárkány és az alsó újkori vakolatréteg is végigfut. A keleti torony északkeleti sarkán, a későbbi hozzáépítés mögött fennmaradt az ebben a periódusban készült meszelt, sima felületű lekerekített falsarok. A főépület hasonló kiképzésű falsarkait is ekkor alakíthatták ki a középkori sarokarmírozások kibontása révén. A keleti torony északi oldalán és a főépület keleti homlokzatának északi felét tudtuk 2015-ben a legrészletesebben megvizsgálni. A keleti toronytól északra a homlokzaton szintenként két-két faltükör helyezkedett el. A déli faltükrök mögött a falvastagságban árnyékszékek fülkéit alakították ki. A fülkéket egy téglányi vastagságú fal zárta le a külső falsík vonalában. Az árnyékszékek déli oldalán a falvastagságban szennyvízaknát képeztek ki, amely a homlokzat előtt beásott kerek emésztőbe vezethetett. Ekkor alakították ki a homlokzatok új ablakait is: az északi és déli homlokzaton szintenként két-két, a nyugati homlokzaton négy, a keletin három ablakot vágtak. A keleti homlokzat északi felén, az északi faltükrökben kaptak helyet az ablakok, amelyeket fehér, meszelt keret vett körül. A földszinti ablakot később befalazták, így teljes épségben maradt ránk eredeti vasrácsa és középosztós fatokja, az ablakszárnyakat viszont a befalazáskor levették. A keleti torony déli oldalán nyitott emeleti barokk ablak külső oldalán is megtaláltuk a homlokzat északi felének ablakain megfigyelt simított, meszelt barokk keretet és homokszínű höbörcsös vakolatot a 19. századi vakolat alatt. A keleti toronyból a földszinten, az épület belseje felé néző oldalon, a középkori ablakfülkéből kialakított bejárat helyén, a torony tengelyében egy széles, szegmensíves, fehérre meszelt átjárót alakítottak ki, amely az épület középső helyiségébe vezetett. Az új átjáró alacsonyabb volt, mint a középkori, de egy kissé északabbra helyezkedett el, így építésével kibontották a középkori ablakfülke, majd későbbi ajtó északi oldalát, ám annak záradékát a befalazás felett épségben hagyták. A barokk átjárónak csak az északi fele maradt meg, déli oldalát a 19. századi átépítés során elbontották. A barokk átjáró építésével egy időben a torony földszintjét csehboltozattal látták el, amelynek csak északnyugati sarka maradt fenn. A boltozat felületén ugyanazt a meszelt fehér vakolatot találtuk, mint az ekkor nyitott átjáróban. Valószínűleg a torony emeletét fedő csehboltozat is ekkor épülhetett, alaprajza ugyanis még a középkori torony méretéhez igazodik. A boltozatok miatt a torony aligha működhetett ebben a periódusban lépcsőtoronyként. Erre vall az ablak is, amit a torony déli
