Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 390 innen nem is nyílott bejárat az északi épületbe. A homlokzati fal mindössze 65 cm vastag, a pince déli fala feletti válaszfal pedig 40 cm-es. A pince, illetve a déli homlokzati fal felépülte után a pincétől délre eső helyiséget az ablakfülkék aljáig, tehát az építkezés során tervezett magasságig feltöltötték. Ebben a feltöltésben egy I. Ulászló által 1442–1443-ban veretett dénárt találtunk, amely nyilván másodlagos helyzetben került oda ( Nagy 2014: 4.). Már ebbe a feltöltésbe ásták bele a helyiséget kettéosztó kelet-nyugati irányú válaszfalat, amely azonban még igazodott a helyiség padlószintjéhez. Később az így létrejött két helyiség padlószintjét megemelték, és mindkettőbe egy-egy észak-déli irányú válaszfalat építettek. A belsővár délnyugati épülete A belsővár délnyugati részén is előkerült egy épület, mely már a középkori belsővár egyes részeinek bontása utánra keltezhető (27. ábra/ 2). Ennek az épületnek az északi és keleti falát, az északi falhoz északnyugati sarokban csatlakozó árnyékszékaknát és a válaszfal nyugati indítását már Gerő Győző és G. Sándor Mária feltárta, belsejét a 2015-ben a pécsi múzeum munkatársai ásták ki Nagy Erzsébet vezetésével (25. ábra/ 1), déli részét 2016-ban a belsővár és a plébániatemplom közti terület tereprendezése során figyeltük meg. Az épület nyugati falát a belsővár külső, nyugati várfala alkotja. A várfal délnyugati sarkát és a hozzá délről csatlakozó vastag várfalat, amely a külsővár belső várfala volt, szintén már korábban megkutatták. Az árnyékszékakna nyugati falában a korábbi kutatások révén megfigyelhető volt az emeletről érkező szennyvízcsatorna aljának rézsűs betorkollása az aknába. Ez igazolja, hogy az épület emeletes volt. A terület szintsüllyesztése során feltártuk a belső vár külső falának teljes nyugati szakaszát. E munka során világossá vált, hogy e falszakaszt a délnyugati falsaroktól a nyugati palotaszárnyat a külső várfallal összekötő, keskeny, késő középkori épület keleti faláig visszabontották, majd a délnyugati épület keleti fala már a visszabontott 14. századi várfal tetejére épült rá, sőt azon túl is folytatódik dél felé. Az épület járószintjét a belsőváron kívül, a mai templom északi homlokzata előtt figyelhettük meg, ez a mai templom 18. századi építési szintjének magasságában, az épület keleti fala mentén, azon belül egy vastag égett rétegként jelentkezett. E szint magasabban van a vár összes középkori járószintjénél. Ez az épület aligha korábbi a 17. századnál, és pusztulása a 17. század végén, vagy a 18. században következett be, romjait pedig a mai templom 18. század második felében történt felépítése idején bontották el. Déli homlokzatának helyét nem ismerjük, lehetséges, hogy benyúlik a 18. századi templom alá is.
