Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 389 Szászváron is ebben az időben helyezték el ezt a kisméretű reneszánsz ablakot, de hogy melyik épületen, azt már nem tudjuk megállapítani, mint ahogy azt is csak feltételezhetjük, hogy az ablak elhelyezése összefüggésben lehetett azzal a nagy építkezéssel, ami az új külsővár kiépítését jelentette. A nyolcadik építési periódus A keleti belső falszoros beépítése 2013-ban a belső vár keleti szárnya mögött húzódó, 15. században épült falszoros területén egy jelentős 17. századi beépítést tudtunk azonosítani. A falszorost épülettörmelékkel feltöltötték, és két végére egy-egy épületet emeltek (3. ábra/ 1, 2, 5). A déli épületnek csak a dél felől nyíló pincegádorát ismerjük még Gerő Győző és G. Sándor Mária ásatásából. Ennek pontosabb datálására egyelőre nincs is módunk. Az északi épület alól azonban az épülettörmelékes betöltésből IV. Murad szultán 1623-ban vert két rézpénze került elő ( Nagy 2014: 4.). A betöltésben egy nagyobb leszakadt faltömböt is találtunk, amelynek téglái az 1490-es évekből származó keleti palotaszárny tégláival egyeztek. Ez arra vall, hogy a betöltés anyaga a megsérült keleti szárny omladékaiból származik. Az is a késő középkori keleti szárny török kori elhanyagoltságát, lakatlanságát támasztja alá, hogy feltárása során gyakorlatilag alig találtunk török korra keltezhető leletanyagot. A keleti falszoros 17. századi feltöltésébe ástak bele az északi épület északi fele alatt egy két keresztboltozattal fedett pincét és a tőle délre elhelyezkedő helyiség déli homlokzati falának alapozását. A pince feltárására egy belenőtt nagy fa miatt nem volt lehetőségünk, csak déli falának felső részét, és azon a boltozat homlokíveinek tetejét tudtuk kiásni. A pincétől délre eső helyiség déli falának alapozáshoz képest e fal felmenő részét kis szögeltéréssel építették fel, és két ablakot alakítottak ki rajta. Eszerint a falszoros középső része udvar maradt, és tőle adományt is szeretek várról, ezellen Várdai János tiltakozott. A Ferdinánd király párján maradt Bakics be is perelte őket, és bár 1534-ben megnyerte a pert, érvényt szerezni aligha tudott a bírói döntésnek, úgyhogy 1535. szeptember 11-én maga is odaadományozta a várat nekik. Bakics 1537-ben meghalt, Nagy Zsigmond azonban még 1542-ben is Máré körül, illetve valószínűleg Máréban is egy jelentős birtok tulajdonosaként szerepel: egy 1542-es adójegyzékben Nagy Zsigmond birtokai között szerepel egy Hare helynév, amely minden bizonnyal Mare elírása lehet. ( Timár 1997: 72–105., 72–76.) Bár sem Nagy Zsigmond, sem Tardosi istván címerét nem ismerjük, a máréi címer aligha lehet másé, mint közülük valamelyiküké. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a márévári reneszánsz faragványokon nem is egy, hanem két különböző címer jelenik meg: bár mind a kettő egy-egy kart ábrázol, de míg az egyik jobbra, a másik balra néz. Ráadásul, amíg az egyik címer teljesen ép és jól látszik a kéz által tartott szablya, a másik címer felülete annyira lepusztult, hogy csak a kar vehető ki rajta, és az sem állapítható meg róla, hogy az szablyát vagy esetleg valamilyen más fegyvert tartott-e, illetve, hogy volt-e esetleg más címerelem is a pajzson.
