Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 386 konyha sütőkemencéje elé egy 40 cm vastag falat húztak, de olyan módon, hogy a konyha keleti oldalán lévő, folyosóvá alakított sikátorból meghagyják a kijáratot az északi falszorosba (3. ábra/ 3). Később a vékony fal vége és a konyha sarka közé behúztak egy másik vékony falat is, a folyosó nyugati határoló falaként. A konyha mögötti keleti sikátor két végét egy-egy vékony fallal zárták le, ezek feltehetően ajtók küszöb-aláfalazásai lehettek. A konyha új bejáratot kapott a déli falának nyugati végén. Az ajtó fülkéjének kifalazásához ugyanolyan méretű téglákat használtak, mint az északi homlokzat pilléreihez, illetve cölöplyukaihoz. Az Ernuszt-kályha és a hatodik periódus keltezése A szárny emeletének berendezéséhez tartozhatott egy zöld mázas és mázatlan vörös kályhaszemekből álló szemeskályha, amelyet a lovagalakos kályha oroszlános és rozettás csempéinek többszörös másolatai is díszítettek. A kályha töredékei a konyha padlójának 16. századi megemelésekor keletkezett feltöltésből kerültek elő. Ehhez a kályhához tartozhattak azok a korábban előkerült töredékek is (23. ábra/ 1–2.), így egy zárt előlapú lovagalakos csempe ( Sándor – Gerő é.n. Abb. 12. b), amelyek párdarabjait Pécsről ( Holl 1958: 211–309., 269–270.) és Pécsváradról ( Orosz 2012: 417–449., 437–448.) ismerjük Ernuszt Zsigmond püspök címerével díszített kályhákról. A szárny pontos keltezését a konyha szemétrétegeiben talált pénzek teszik lehetővé. 23. ábra: Oromcsempe az Ernuszt-kályháról (1), tetőcsempe az Ernuszt-kályháról (2), a plébániaház restaurált 19. század eleji klasszicista kályhája (fotó: Buzás Gergely) 1. 2. 3.
