Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 380 a követ azonban kőlappá alakították, amelybe egy élszedett profilú kulcslyuklőrést véstek bele (20. ábra). Egy másik hasonló kulcslyuklőrés töredéke is megtalálható a vár kőtárában. Feltehető, hogy az itt előkerült lőrés is ehhez a toronyhoz tartozott. A 15. századi második harmadától a 16. század elejéig használt lőrésforma az egyetlen támpont a torony és a hozzá kapcsolódó falrendszer építési korának meghatározásához. A másodlagos felhasználású támpillér-fedkövek a leginkább a vár melletti Szent János kápolnából származhatnak. Könnyen elképzelhető, hogy a vár erődítései szükségessé tették a közvetlenül a várfal mellett álló kápolnának legalább a részleges bontását, így a kápolnából kikerült köveket fel tudták használni az új erődítmények építőanyagaként. A saroktorony keleti oldalával épült egybe a külső várfal északi szakasza. Az enyhén dél felé ívelődő falat 27 méter hosszan tudtuk követni a fölé emelt újkori gazdasági épület 2015-ös bontsa során (25. ábra/ 2), a fal azonban ennél tovább húzódott, de keleti vége a szomszédos telekre nyúlik át, így északkeleti sarkának a helyét nem tudtuk meghatározni. A déli külső várudvar A vár keleti oldalán Gerő Győző és G. Sándor Mária egy másik háromnegyed köríves saroktornyot is feltárt. E torony csak kicsivel nagyobb az északnyu19. ábra: A külső vár belső falán feltárt, az északnyugati saroktorony belső falsíkjában talált másodlagos kőfaragvány sérült királyfej ábrázolással (fotó: Buzás Gergely, 2015)
