Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 381 gatinál: külső átmérője 6,4 méter, favastagsága 1,4 méter, ám ez befelé nem nyitott, hanem belső terét egy vékonyabb, egyenes fal zárja le. A toronytól dél és nyugat felé indulnak 1,2 méter vastag várfalak. A kelet–nyugati irányú fal a belsővár külső északi falával esik egy vonalba. A torony alaprajzi elhelyezkedése arra vall, hogy nem állt összefüggésben az északi oldalon feltárt külső falrendszerrel, valószínűleg egy, a vár keleti és déli oldalát övező, saroktornyokkal erősített védőöv része lehetett. Gerő Győző és G. Sándor Mária ásatásai során a belső vár külső körítőfalának délnyugati sarkához dél felől utólag hozzáépített 110120 cm-es vastagságú, déli irányú falindítást találtak, amely talán e falöv becsatlakozása lehetett. E falöv déli szakaszának maradványait tudta azonosítani Bertók Gábor földradar méréssel a plébániatemplom szentélye mögötti területen is (8. ábra). Ennek a falrendszernek a keltezéséhez nincsenek adataink, csak abban lehetünk biztosak, hogy a belső várnak a 3. periódusban épült külső körítőfalánál későbbi. A külsővár keltezése A külsővár kiépítése legkorábban az Habsburg Albert király (1438–1439) halálát követő polgárháborús időszakban válhatott szükségessé. Ezekben az években számos főúr szükségesnek látta kastélyainak megerősítését, és várrá való kiépítését. Albeni Henrik pécsi püspök (1421–1444) is talán ezekben az években kezdte meg szászi kastélyának várrá való kiépítését. Szászt 1439-ben már castrum ként is említi egy oklevél, Henrik püspök szászi officiális a által elkövetett hatalmaskodás kapcsán ( Nagy 1905: 654., Gerő 1999: 110.). 20. ábra: A külső vár belső falán feltárt északnyugati saroktorony belsejében, az északi barokk melléképület alapfalából kibontott, korábbi párkányelemből másodlagosan kifaragott kulcslyuklőrés (fotó: Buzás Gergely, 2015)
