Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 368 ményei a 13. századra nyúlnak vissza, mint a kőszegi vár Kőszegi Iván gróf által a század utolsó negyedében emelt északi palotaszárnya, amely azonban csak kéthelyiséges, pince nélküli kétszintes épület volt ( Holl 1992: 71–75.). A 14. századból nem ismerjük más példáját, csak a 15. század első feléből maradtak fenn újabb emlékei, amelyek viszont már nem várak palotaépületei, hanem a szászihoz hasonló falusi udvarházak voltak (így: Nyitrasimonyi 1426, Kisnána 1430-as évek) ( Buzás 2013/b: 12–13.). E típus viszonylag korai megjelenése és igényes kivitelezése Szászon egyértelműen az építtető pécsi püspökök magas társadalmi rangjának és gazdagságának tudható be. A második építési periódus: az udvarház kertje Az udvarház felépítése után hamarosan kisebb bővítésére is sor került: mögötte egy négyzetes alaprajzú, kőfallal övezett kertet hoztak létre. Feltehetően már eredetileg is egy kapcsolódott egy hátsó kert a házhoz, ide vezethetett ki az alsó szint keleti homlokzatán, az ablak mellett nyitott ajtó, de ezt csak valamivel később vették körül kőkerítéssel. A 24×24 méteres területet körülölelő kőfal mindössze 80 cm vastag volt, és a ház bejáratával átellenes oldalra épült, így erődítésnek semmi esetre sem tekinthetjük, mindössze egy kerítésfal lehetett. Az udvarház mindkét keleti sarkához másodlagosan épült hozzá, a délkeleti sarok falába utólag bevésték, de az északkeleti sarokhoz még utólag sem kötötték be a falazatát, így a kerítésfal eredeti magasságát nem is ismerjük. Talán a keleti kert falának felépítésével egy időben épült fel az udvarház nyugati homlokzata előtt is egy kerítésfal. Ennek csak a ferde, délkelet-északnyugati irányú déli szakasza került elő, amit az udvarház délnyugati sarkához utólag falaztak hozzá (13. ábra/ 2). A fal ferde irányát minden bizonnyal a közelben álló kápolna helyzete indokolta. A nyugati kert északi fala talán a korábbi periódusban tervezett északnyugati kerítésfal alapozására épülhetett rá, és esetleg ennek a feltételezett kerítésfalnak az utólagos bekötése magyarázza az udvarház északnyugati sarkának alsó szakaszán megfigyelhető utólagos belebontást (12. ábra/ 3). A kerítéstől északra, északkeletre 2015-ben talált embercsontok, illetve az udvarház nyugati tornyának déli fala vonalában ugyanebben az évben a Nagy Erzsébet által feltárt sír arra vallanak, hogy a kerítés építése már évekkel az udvarház melletti kápolna felhúzása, illetve a kápolna körüli temető használatbavétele után történhetett meg.
