Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 361 többi részét a helyén nyitott szélesebb barokk ablak elpusztította. A fülkekeretet egy későbbi, de még középkori periódusban kevésbé gondosan faragott sarokkövekkel megemelhették. Ez esetleg arra vall, hogy a nyílás eredetileg talán egy kertbe vezető ajtónak készült, és csak később alakították ablakká, illetve ezért emelték meg a fülkéjét. Az északi falon két egyforma, nagyméretű ablak került elő (12. ábra/ 4). Mindkét ablaknak csak az épület tengelye felé eső belső széle maradt meg, külső felüket egy-egy barokk ablaknyílás pusztította el. A szegmensíves lezárású és rézsűs oldalú fülkéjüket faragott kőből alakították ki. A keleti ablak keretének a teljes, három elemből álló szárköve is in situ maradt fenn ( Gerő 1999: 136– 137. képek). E szárköveken megfigyelhető volt az ablaktábla két sarokvasának helye, valamint az alsó és felső nyílás üvegezését befogó két-két szöghely (13. ábra/ 5). A földszinti nyugati ablaknak csak a faragottkő fülkekerete maradt meg eredeti helyén, ezen viszont megfigyelhető volt egy reteszgerenda vízszintes becsúsztató sínje is (13. ábra/ 6). E nyomok alapján jól rekonstruálhatók a nyílászáró szerkezetek. Az ablakok mind a négy nyílása önálló, stabil, szögekkel rögzített üvegezést kapott, amely mögött kétszárnyú tömör ablaktáblákat helyeztek el. Ezeket a táblákat rögzítette egy-egy behelyezhető reteszgerenda. Az ablakfülkék épen maradt szárai alatt ülőpadka-fedkövek betörött csonkjai maradtak meg. A padkáknak az ablak közepe felé eső részét a barokk ablakfülkék elpusztították, így eredeti méreteik nem állapíthatóak meg. A helyiséget dél felől egy válaszfal határolta, amely a pince válaszfala felett emelkedett. A 19. századi bontások miatt mára csak a válaszfal nyugati fele maradt ránk (13. ábra/ 4), déli felének padlószint alá visszabontott csonkját az újkori pinceboltozat kihordása után találtuk meg. Ekkor került elő a válaszfal közepén nyíló középkori ajtó küszöbe is, amelynek szintje igazolja, hogy a szint eredeti padlója mélyebben helyezkedett el a 19. században kialakított mai padlószintnél. Az ajtó fülkéjének a faragott kövekből falazott nyugati fele és a szegmensíves áthidalás vállköve is fennmaradt a válaszfal ma is álló nyugati felébe foglalva, de maga a keret elpusztult ( Gerő 1999: 152. kép). A válaszfal mögötti kamra egyetlen ablaka egy kis nyílás volt a déli fal közepén. Ennek az ablaknak is elpusztult a kerete, de a faragott kő fülkekeret keleti fele ránk maradt. A kamra északnyugati sarkában két, téglákkal körülfalazott faragott sarokkő található, melyek felületén egy levésett konzol és boltváll lenyomata figyelhető meg. E két kőréteg felett egy faragott kő keretű, falccal profilált, eredetileg ajtóval zárható kisméretű fali fülke helyezkedik el a válaszfal sarkában ( Gerő 1999: 152. kép). A fülke és a boltozat nem létezhetett együtt, ugyanis a fülke már a boltváll mögé esik. A kamra többi sarkában semmi nyoma sincs boltvállnak, bár a déli, középkori falsarkok mind megvannak. Mindez arra vall, hogy a kamra beboltozását csak tervezték, de a tervet még építés közben megváltoztatták és a boltozatot soha sem valósították meg.
