Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 318 A germánság 51 egy ideig a Kárpát-medencében is megőrizte identitását, noha az avarok alávetett népként kezelték őket ( Paulus diaconus: I.27., Andreas Bergomas 1., Szádeczky-Kardos 1992: 33.). A gepida nevű Kunimón-ban azonban megbíztak, és már 562-ben követként küldték Bizáncba (ld. Szádeczky-Kardoss 1992: 22.), hogy érdekeiket képviselje. Ez a követ bennfentes dolgokat is tudott az avarokról, mégis elárulta őket. Hasonló elpártolás történt a menekülő bokolabrast segítő ( Theophylactus I: 8.1–11., Szádeczky-Kardoss 1992: 53.), illetve a barbár harcosokat tőrbecsaló gepidák esetén ( Theophylactus VI: 9 ., Szádeczky-Kardoss 1992 : 98 – 99 .) . Másrészt a maradvány gepidák megtarthatták saját szokásaikat, ünnepségeiket 52 , és néhány előkelőt a temetők tanúsága alapján az avarok is tiszteltek (Kölked–Feketekapu). A bizánciak a kora avar korban felismerték és meg is említették az avarok közt élő gepidákat. A Kárpát-medence germánjai a meroving, az észak-itáliai, és az alpi típusú leletek alapján szabadon fenntarthatták kapcsolataikat nyugati rokonaikkal ( Stadler 2008a: 68.), 53 vagyis elhagyhatták a kaganátus területét, ennek ellenére sokan itt maradtak, 54 sőt akár újabb germán betelepedés is feltételezhető. ( Stadler 2008b: 669.) A késő avar korban azonban ugyanitt az írott források már nem említenek germánokat. A folyamatosan használt temetőkből lassan eltűnő germán jellegzetességek régészetileg is alátámasztják ezt, ugyanakkor az áttört avar korongcsüngők germán eredete is egyértelmű ( Stadler 2008b: 671.). 55 51 Avar kori germán népek a Kárpát-medencében: gepidák, langobardok, szvébek, herulok? ( Stadler 2008a: 67.). Peter Stadler statisztikáinak értékét ugyanakkor gyengítik a kiemelt tárgyak helyenként kétséges etnikus kötődései. A germánok esetén etnikummeghatározásként általános Meroving anyagi kultúrát feltételez: fésű, fogazott szalagmintás övkészlet, sax, spatha, íjfibula, korongfibula(?), „S” fibula. ( Stadler 2008a: 66–67., Stadler 2008b: 669.). Az írott források alapján valószínűleg Kiss Attilának volt igaza, amikor az 567-568 után a Kárpát-medencében maradt germánság nagy részét gepidának tartotta ( Kiss A 1979, 1987, 1992, 1996, Stadler 2008: 67.) – legalábbis olyan germánnak, akik egy évszázaddal korábban a nedaoi csatában a gepida ligához csatlakoztak. Ugyanakkor a meroving és itáliai divat is megjelenik a Kárpát-medence germán leletei között ( Bálint 2011: 11.). (Az Itáliába vonuló langobárdokhoz is sokféle nép csatlakozott: romani, gepidák, szvébek, szászok, gótok, alemannok, bolgárok – Paulus diaconus Hist. Lang.: 2.26., Szádeczky-Kardoss 1992: 34., Pohl 1988: 215., Pohl 1998: 16.). 52 Theophylactus VIII: 2.10–4.3., Theophanes 6093, Cedrenus I.: 702–703., Xantophulus XVIII: 37., Szádeczky-Kardoss 1992: 134–135., Kiss P A 2010. 53 Meroving-kori germán betelepedésre utalhat pl. az áttört korongcsüngők, illetve a tausírozott övveretek megjelenése főleg a Dunántúlon. 54 A 7. század általános germán viseleti modelje hasonló volt Nyugat-, Közép-, és Dél-Európában, ezért ez a fajta identitásmodell sokkal inkább általános Meroving-germán sajátosság, mint speciálisan langobard, szász, gepida, thüring, bajor, frank vagy alemann. Az Avar Kaganátus területén az első germán állatstílus ( Salin 1904) átfejlődött a 2. stílusba, kiegészülve a mediterrán (?) szalagmotivummal, de még mindig magába foglalta a germán mitológia elemeit. Emiatt a 2. álltastílus ugyanúgy kötődött a germán kultúrához, és része lett a tovább élő germán identitásnak ( Heinrich-Tamáska 2006: 538–541., Vida 2008: 114.). 55 Germánok beolvadása Kölked ( Kiss A 1996, Stadler 2008a: 67.), illetve Vác-Kavicsbánya ( Szenthe 2014a) esetén vagy 626 utáni elvándorlása(?) Zamárdi esetén ( Stadler 2008b: 677.) régészetileg is nyomon követhető.
