Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 316 gának szétválasztása is érdekes feladat, melynek megoldása révén akár a korabeli soknevűségükre is választ kaphatunk. Annyi látszik az írott források által megadott népnevek felsorolásból, hogy eleve keveredett népekkel 42 számolhatunk. 43 Általánosságban négy nagyobb „etnikai tömb” említhető meg a korai kaganátus területéről ( Stadler 2008a, Stadler 2008b): keleti nomádok, 44 romano-bizácni népesség, 45 germánok ( Stadler 2008a: 65–73.) és szlávok ( Stadler 2008a: 73–79., Stadler 2008b: 668–671.). Más felfogás csak az avar kori elitet veszi figyelembe, így a szlávokat elhagyva három erős csoportot említ: a keleti eredetű, de bizáncias ruházatú katonai vezetőket, a II. germán stílus elemeivel ékes ruhát viselő germán elitet, és a túlélő római arisztokráciát ( Vida 2009: 114.). Ezek az anyagi kultúra alapján mesterségesen kijelölt csoportok természetesen önmagukban sem voltak homogének, sőt időben és térben is széttagolódtak, csupán régészeti emlékeiken alapuló hasonlóságaik kötik össze vagy választják el egymástól őket. Itáliában, Hispániában és Galliában leghamarabb a római arisztokrácia és a germán katonai vezetők, illetve a colonus és a germán szolgaréteg olvadt össze, és csak ezután következett a római középosztály egyesülése a szabad germán harcosokkal ( Szűcs 1992: 89.). Valószínűleg hasonló folyamat játszódott le az avar kaganátusban a 7. század folyamán, és a 8. századra egységesebb etnikai kép alakult ki. a területek valóban kívül estek a kaganátuson. Az avar kultúra a Kárpát-medencében alakult ki ( Bálint: 2011: 10.), ezért eredetét csak nagyon áttételesen kereshetjük a kelet felé. Az avarok 9. századi utótörténete viszont jobban kutatható. Egy ideig megtartották hagyományaikat, nevük a krónikákban még évszázadokig felbukkant ( Avar, Obor ), helyneveiket ( Budva Avarorum , Várkony, Obor, Katun ) és bizonyos tárgyaikat más népek használták tovább (például az agancs sótartókat). 42 Thomas archidiaconus említette a 7. századi salonaiakat, mint olyan keverék népet, mely eggyé olvadt, valamint életmódjuk, viseletük és nyelvük is azonos lett ( Historia Salonitana 7). Sevillai Izidor a 7. században pedig ezt írta: „ Gens est multitude ab uno principle orta ” sive ab alia natione secundum propriam collectionem distincta” (a népet különböző származású, de azonos etnikumú emberek alkotják, akik megkülönböztetik magukat más népektől). – Etymologies , IX: 2,I., Pohl 1998: 16. 43 Mindez már a 20. század elején is nyilvánvaló volt ( Marr – Aptekar 1934, Mordovin 2006: 135–136.), és a 21. század elején is az ( Geary 2002, Mersdorf 2006: 295.). 44 Már az 567-ben betelepedő avarság is legalább két népelemből állt ( var és chunni - Theophylactus VII: 8,1–6., Nicephorus Callistus Xanthopulus XVIII: 300.), később pedig csatlakoztak hozzájuk az utigurok, kutrigurok, zabenderek, kotzagirek, tarniachok ( Theophylactus VII: 8,11, 16–17., Szádeczky-Kardoss 1992: 15., 20., 107–108.), bolgárok/onogurok, és talán más általunk nem ismert néptöredékek (ld. Ázsiából származó 8. századi morus nigra lándzsanyél tulajdonosa a Komárom-Hajógyári temetőben - Trugly 1994: 34; 2008: 141). Ezen belül a tölcséres szájú edények esetleg a kelet-európai pásztorokat (kutrigurok?, bolgárok?) jelznék ( Stadler 2008b: 674–678.), illetve a csücskös szájú edények az ázsiai lovasnomádokat?. A különböző keleti avar népelemek Kárpát-medencei régészeti anyagának egymástól való elkülönítése azonban egyelőre nem járt sikerrel. 45 A továbbélő római lakosság ( Stadler 2008b: 674.) és az avarok által a kaganátus területére behurcolt bizánci lakosság, mely valószínűleg germán elemekkel is keveredett. A bizánci népesség természetesen római örökséget képviselt, és úgy is hívták őket, de nyelve már inkább görög volt ( Pohl 1998: 21.). Eredetileg kereszténynek tarthatjuk őket. Szállásterületeik: Keszthely környéke, Pécs környéke és a Délvidék ( Sirmium ).
