Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 314 A 18. században Joseph Deguignes úgy gondolta, hogy megtalálta a kapcsolatot Hérodotosz (IV.13), és Priscus rétor korai keleti avarjai 34 , valamint a 6. században Európában megjelenő avarok között. ( Theophylactus VII: 8, 1–6.). Ez a kapcsolat a kínai forrásokban említett Jouan-Jouan ( Rouran ) nép lenne. ( Deguignes 1857). A 19–20. század fordulóján azonban Hampel József összekeverte a kora középkori régészeti horizontokat a Kárpát-medencében. A késő avar leleteket az 5. századi hunokhoz sorolta, és a 9–11. századi köznépi temetőket szegényes mellékleteik miatt szlávnak tartotta ( Hampel 1905). 35 Bár ezt a félreérétést később mások korrigálták, néhány kutató továbbra is alulértékelte az avar leletek jelentőségét ( Eisner 1952, Harhoiu 1987, Zoll-Adamikova 1990). A 20. századi magyar régészet felhasználta a néprajzi szempontú elemzés módszerét ( László 1978), illetve emblematikus tárgyak segítségével etnikai meghatározásokra törekedett ( Kiss A 1992, Stadler 2008a: 67., Kiss P. A. 2010). 36 Ez utóbbi módszer felhasználhatóságát viszont gyengíti, hogy a tárgyak etnikum helyett akár divatot, egyéni ízlést, sőt műhelyek kisugárzását is tükrözhették, illetve kereskedelem, csere, ajándékozás, hadjárat, adó, rablás, infiltráció és exogámia útján is tulajdonosukhoz kerülhettek ( Brather 2002: 157., Brather 2006: 58–60., Vida 2006: 210., Vida 2009: 112.). Éppen ezért elfogadható a megállapítás, hogy a régészeti anyag önmagában nem elégséges az etnikai elemzéshez ( Györffy 1973). 37 Nagyjából egy évszázad alatt mégis sikerült meghatározni az avarok régészeti hagyatékát ( Göckenjan 1993: 278.), amely térben és időben is behatárolhatóvá vált ( Szentpéteri 2002, Stadler 34 Priskos rétor szerint 463 körül avarok indították el a sztyeppei népvándorlást ( Moravcsik 1986: 53.). 35 Mindez a középkori szemlélet öröksége, amikor a nemzetet a nemesség jelentette és csak nemes harcos népek lehettek az elődeik. Ugyanilyen alapon az Árpád-kori Magyarország határainak avar korszakra való visszavetítése is hibásnak bizonyult ( Langó 2006: 90., 92., 95.). 36 A tárgytípusok következetesen etnikus elnevezésével Volker Bierbrauer a módszer legnagyobb híve ( Bierbrauer 1998, Vida 2006: 209., 211.). A Joachim Werner által kijelölt jellegek (fegyveres sírok, fibulapárok) valódi germán etnikumjelző szerepével szemben a római hagyományok továbbélése miatt már korábban kételyek fogalmazódtak meg. Érzékeltetve a bizonytalanságot, nézzük a sokféle felfogást : „in the case of Slavic and steppe people the way women dressed showed the social rank” ( Curta 2001: 222–223.). A magyarországi langobárd és gepida leletek összehasonlításakor viszont a fibulák viselési módja alapján pont nőknél látta az etnikai különbségeket ( Curta 2007: 173–175.). A férfiak öltözködése mutatja az etnicitást ( Bálint 2011: 11.). Ezzel szemben Anne Stalsberg a női ruházatnak is fontos szerepet tulajdonít az etnikum meghatározásánál ( Stalsberg 1988, Mordovin 2006: 155.). Más felfogás szerint azonban a gyorsan változó dolgok (mint például a divat) egyáltalán nem utalnak társadalmi vagy etnikai változásokra és a viselet is inkább csak társadalmi rangot jelez ( Brather 2006: 51., 56.). Harmadik vélemény alapján pedig az etnikai identitást a társadalmi elit hordozza inkább ( Murray 2003: 54., Cusack 2003: 228.). Negyedik vélemény szerint a változó politikai keretekhez igazodó ruházat nem mutatja meg viselője valós etnikai identitását, vagy esetleg pont az ellenkezőjét igyekszik elhitetni, mint például: a 4. századi kővágószőlősi római villa temetőjébe az 5. században is temetkező nők, akik már germán ruhákat hordtak? ( Kleemann 2008: 77.). 37 „ Archäologie ist nicht Ethnos und Sprache” (Makkay 2003: 113.). A nyelvek kialakulása megfoghatatlan, így nem alkalmasak etnikai eredet bizonyítására ( Brather 2006: 49.).
