Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
Az avarok meghatározása és mitológiája 311 a léte akkor kezdődött, amikor mítoszaik és hagyományaik közössé váltak, és később az asszimiláció az egységesülő viseletben is kifejeződött (ilyenek voltak a szvéb tincs, a langobárd szakáll vagy az avar varkocs). Végül a közösségi tudat politikai tényezővé vált, ahogy ezt korábban láthattuk a görög-perzsa háborúk idejének görög önérzetében vagy a Római Birodalom terjeszkedése során kialakult büszkeségben. A centrizmus, vagyis amikor a nép tagjai úgy vélik, hogy ők a vilgá közepe, természetesen az avarok esetében is tettenérhető. A centrizmus akkor valósult meg számukra igazán, amikor a 626. évi vereség és az azt követő szláv és bolgár lázadások következtében a késői Avar Kaganátus bezárkózott ( Szűcs 1992: 67.), hiszen minimálisra csökkentek a külső referenciák. Számolnunk kell azzal, hogy az európai történetírás ötvözhette saját hagyományaival a középkor keresztény világnézetét. 28 A Biblia is nagy szerepet játszott a népek eredetének meghatározásánál. Noé és fiai népesítették be az egész Földet, 29 így az avarok sem lehettek kivételek. Az avarok meghatározásának rövid története 30 A korabeli etnikai meghatározások különböztek a maiaktól. A közös származás mítosza a nomádoknál sem jelentett valódi közös ősöket, még egy törzsön belül sem, ahogy azt Bíborbanszületett Konstantin szövege alapján Szűcs Jenő is kiemelte. 31 Ma pedig a különböző sírokból/lelőhelyekről előkerülő régészeti leletek egyidős horizontjai modern terminológiai egységekbe (kultúra, csoport, etnikum) kerülnek, pedig korábban nem létezett az egy állam, egy nép, egy nyelv eszméje sem. Az antik auctor ok bizonytalanok voltak a korabeli nomádok ismeretében és maguk a források sem egyenértékűek. Az eseményektől időben vagy térben távolabbi másodlagos írott források csupán jól-rosszul az elsődleges forrásokat ismétlik. A fennmaradt népnevek is gyakran toposzok, illetve egy-egy népnek több külső vagy belső neve is lehetett ( Szűcs 1992: 189.). A sokféle név között viszont az avar név láthatóan túlsúlyban van. Érdekességképpen megemlítve a 6–7. századi auctorok számos korábbi népet hoztak kapcsolatba az avarokkal. Ennek oka részben az archaikus toposzok ismétlése, tudálékosság vagy pedig egy látszólagos hasonlóság alapján való azonosítás. A 6–7. századi írott for28 A bibliai elemeket természetesen minden európai nép történetírása ötvözte a saját hagyományaival – a magyarság esetén legkorábban Anonymusnál és Kézai Simonnál követhető ez nyomon. 29 Genesis 9: 18–19. 30 Az alábbiakban Szádeczky-Kardoss Samu 1992 auctorhivatkozásait vettem át. 31 Konstantinus Porphyrogenetus De administrando Imperio 38., Szűcs 1992 : 143 .
