Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 166 megvilágításba helyezi a korábbi megállapításainkat, hogy az adatok formális modellje alapján kiderült, a megtelepedés nagyjából egyidejűleg kezdődhetett a szederkényi keleti és nyugati településrészen, míg a középső településrész egy vagy két évtizeddel később létesült. A vizsgálat ugyanakkor azt is megállapította, hogy minden bizonnyal a nyugati településrészt hagyták el legkésőbb ( Jakucs et al. 2016: Fig. 13.). Ez tehát a következőket jelenti: egyrészt azt, hogy Szederkény–Kukorica-dűlőn a korai Vinča stílusú kerámia időben nem előzi meg a Ražište megjelenését, és a kétféle stílusú kerámiát készítő háztartások egy része valószínűleg egyszerre, egy időben létezett a település keleti és nyugati épületcsoportjainak területén. Másrészt az is valószínű, hogy a Ražište stílus időben tovább létezhetett a lelőhelyen (legkésőbb a Vinča A3 időszak végéig), ami egyébként a nyugati településrész néhány, radiokarbonnal mostanáig még nem keltezett gödréből előkerült késői közép-európai VK és Malo Korenovo stílusú töredék alapján is feltételezhető volt. Mint említettük, a két lelőhely, Szederkény és Versend, főként a keleti épületcsoportjaikra jellemző kerámiastílusok eltérő aránya miatt, nem állítható egyértelmű párhuzamba egymással. A Versend–gilencsai kronológiai modell alapján, melynek részletes publikációja még előkészületben van ( Jakucs et al. kézirat ), a feltárt részen a megtelepedés a szederkényinél később, csak a Kr. e. 53. évszázad utolsó harmadában vette kezdetét (5255–5210 cal BC 93% valószínűséggel; 5235–5215 cal BC 68% valószínűséggel; Whittle et al. 2017: 11), és egy rövid fejlődés után még ennek az évszázadnak a végén lezárult (5210– 5195 cal BC 68% valószínűséggel; Whittle et al. 2017: 11). A keleti településrészen sűrűn álló épületek, illetve a patak nyugati oldalán feltárt települési jelenségek között nincs szignifikáns kronológiai különbség. Ebből a szempontból hasonló jelenséggel számolhatunk tehát, mint Szederkényben, nevezetesen, hogy a Vinča (illetve korai VK) és Ražište stílusú kerámia használata, bár térben elkülönülten jelentkezik, időben, legalábbis részben, átfedést mutat. Új eredmények Baranya megyéből – új kérdések a DélkeletDunántúl és a környező régiók fejlődésével kapcsolatban Szederkény–Kukorica-dűlő és Versend–Gilencsa leletei alapján egyértelműen igazolódott az, a hazai kutatásban már korábban megfogalmazott hipotézis, miszerint a korai Vinča típusú tárgyi kultúra önállóan megjelenik a Duna jobb partján is, a Drávától északra fekvő lelőhelyeken. A kerámiastílus egyértelmű balkáni orientációja ellenére azonban az épülettípus és a települési struktúra a korszak dunántúli, illetve közép- és nyugat-európai hagyományait tükrözi. A Drávától délre, illetve a korai Vinča kultúra központi elterjedési területének horizontális településeiről hasonló épületeket mostanáig nem publikáltak. Így
