Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 164 technológiailag alapvetően nem különbözik a keleti és középső házcsoportok korai Vinča típusú leleteitől, és hasonlóan magas arányban fordulnak elő például a black burnished , black topped illetve black topped/red slipped kerámiákat. A formák analógiáit és a karcolt mintakincs pontos párhuzamait azonban, amint azt a fentiekben leírtuk, nem a Vinča kultúra körében, hanem sokkal inkább a korai Sopot-kultúrához (Sopot IA-IB), illetve ennek lokális variánsához, az ún. a Ražište-típushoz sorolt lelőhelyeken találjuk meg a Karasica völgyében, valamint északkelet Horvátország területén, a Drávától délre. A legtöbb hasonlóság Villány–Virágos ( Horváth 2006a: 313.), Golinci–Selište ( Čataj – Janeš 2013 : 161 – 219 . ), Podgorac–Ražište ( Marković 1985 : 39 – 76 . ) és Novi Perkovci–Krčavina ( Marković – Botić 2008: 15–32.) leleteivel mutatható ki. Szintén a nyugati településrész bizonyos épületeinek anyagában jelenik meg kisebb számban Malo Korenovo stílusú kerámia is ( Jakucs – Voicsek 2015: 38–41.). Versend–Gilencsa keleti lelőhelyrészének kerámiastílusa, a fentiekkel ellentétben, sokkal inkább három komponensből tevődik össze ( Jakucs et al: kézirat ): egyfelől a korai neolitikus Starčevo kultúra hagyományai egyes épületek anyagában markánsabban jelennek meg, mint Szederkényben. Másrészt, bár a korai Vinča kerámiastílus sajátos elemeit itt is megtaláljuk, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a black topped és black burnished eljárások és a megvastagodó vállú kettős-kónikus tálformák Versenden alacsonyabb arányban fordulnak elő, sőt, egyes épületek esetében szinte teljesen hiányoznak. Figyelemre méltó még a korai VK kerámiastílusaival összefüggésbe hozható töredékek magasabb arányú megjelenése is a keleti településrész bizonyos épületeinek leletei között, bár néhány kivétellel ezek elsősorban itt is a durvakerámia kategóriára korlátozódnak. Ami Versend–Gilencsa nyugati településrészének kerámiáját illeti, bár a leletek feldolgozása itt még épp csak elkezdődött, az eddigi megfigyeléseink alapján nagyfokú hasonlóságot mutat Szederkény nyugati épületcsoportjának kerámiastílusával, tehát elsősorban Ražište és Malo Korenovo stílusú elemeket találunk (17. ábra). A fentiek alapján, pusztán tipokronológiai alapon meglehetősen nehéz egyrészt a két település belső időrendi viszonyairól, másrészt az egymáshoz viszonyított kronológiai helyzetükről pontos képet alkotni. Ami a belső időrend problémáját illeti, mindkét lelőhely esetében kulcsfontosságú a korai VK, Vinča A, és Ražište stílusok kronológiai viszonyának tisztázása. Erre egy korábbi cikkünkben, a Szederkény–Kukorica-dűlői település első közlése során már kísérletet tettünk ( Jakucs – Voicsek 2015: 44.), amelyet később, a radiokarbon mérések ismeretében pontosítani is tudtunk ( Jakucs et al. 2016: 267 – 336.). Amint a bevezetőben említettük, a Ražište típus relatív kronológiai helyzetének megállapítása azon a S. Dimitrijević által megfogalmazott nézeten alapult, amely szerint a késői Starčevo kultúra Kelet-Szlavóniában a Vinča A időszak végéig létezett, és így a korai Sopot kultúra közvetlen előzményének
