Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Kr. e. 6 . évezred második felének új kutatási eredményei... 163 2008: Tab. 1. 3., Tab. 3. 5., Tab. 6. 5., Tab. 9. 8, 10.), illetve Zarliac–Grabaračke livade-n ( Pavličić 2014: 113., 311 – 313.), ahol szintén több hasonló tárgy is napvilágra került. A Ražište környezetből származó analógiák annak fényében különösen figyelemre méltóak, hogy mind Szederkényben, mind Versenden ezek az idolok mostanáig a keleti településrészeken fordultak elő, ahol elsősorban a korai Vinča, és nem a Ražište stílus a meghatározó. Egy szederkényi példány esetében is az idol hátoldalán felfedezhető plasztikus applikáció, talán még a korai neolitikus idolokon gyakori steatopygia késői, absztraktabb megjelenítésére utalhat (13.ábra/ 3). Ez az ábrázolásmód a legkorábbi Vinča kultúra antropomorf ábrázolásain is megfigyelhető (Vinča–Belo Brdo 10,3 m és 8,9 méter: Vasić 1936: 27., Fig. 45a–c., Tab. XXII, 53a–c.). A csücskös fejkialakítás a Vinča kultúra háromszögletű oltárainak sarkain gyakran látható protomék esetében is előfordul, például Vinča–Belo Brdo-n (8,8 méter: Stanković 1986: Tab. II. 4., Tab. V. 3.), és Supska-„Stublina”-n ( Garašanin – Garašanin 1979: Tab. XXXIII, Fig. 3). Ezekhez rendkívül hasonló, valószínűleg szintén oltárhoz tartozó töredékek Szederkényben is napvilágot láttak ( Jakucs – Voicsek 2015: Fig. 20: 3, 4). A háromszögletű, a sarkoknál kicsúcsosodó, karcolt és tűzdelt díszű oltárok (13. ábra/ 1, 2), illetve nagyméretű, szintén oltárokhoz tartozó lábtöredékek több példánya is napvilágra került ( Jakucs – Voicsek 2015: Fig. 9: 15., Fig. 13: 13., Fig. 14: 7.). Ezek legközelebbi párhuzamait egyértelműen a Vinča A1–B1 időszakból ismerjük, első sorban Vinča–Belo Brdo-ról ( Stanković 1986: Tab. II. 1., Tab. III. 8., Tab. VI. 4.), illetve a Dél-Bánátból ( Lazarovici 1979: Pl. XXIII. D/1-2,, 29,, 32,, 35.). A lelőhelyek relatív és abszolút kronológiája A szederkényi keleti és középső településrész épületeinek a leletanyagát a kerámia nyilvánvaló tipokronológiai kapcsolatai alapján elsősorban a Vinča kultúra körébe soroltuk, és a W . Schier (1995, 1996) kronológiai rendszere szerinti Vinča A1a-A2 periódussal hoztuk összefüggésbe ( Jakucs – Voicsek 2015: 44.). A bemutatott leletek legközelebbi párhuzamait Vinča–Belo Brdo-n, a legalsó, ún. gödörhorizont leletei között (9,3–9 méter között, A, B, T, R gödrök), illetve a 7,9 méter alatti szinteken találjuk. A Morava völgyében és Közép-Szerbiában Grivac, Donje Grbice, Majdan–Smederevska Palanka, míg a Dunától északra, a Bácskában és a Bánátban Banatska Dubica, Botoš, Gornea–Căuniţa, Timişoara–Fratelia, Satchinez, illetve a Tisza-Maros szögében Maroslele–Pana már idézett leletei jelentik a legközelebbi párhuzamokat. A közép-európai VK korai kerámiastílusaival kapcsolatba hozható leletek, amelyek, bár nem túl nagy számban, de szintén előkerültek a keleti és középső településrész néhány objektumában, megerősítik ezt a keltezést. A nyugati településrészen, a kerámia
