Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 136 világra, a Starčevo kultúra által korábban intenzíven betelepült Délkelet-Dunántúl egy részén, elsősorban a Mecsektől délre, és különösen a Karasica-völgye, a Dráva és a Duna által határolt területen ilyen lelőhelyeket nem sikerült kimutatni. A mai Baranya megye területén csak a Nyugat-Mecsek előterében található Szentlőrinc–Strandfürdő leleteit, illetve ezek egy részét azonosította Kalicz Nándor és Makkay János a korai VK Bicske-Bíňa kerámiastílusával ( Kalicz – Makkay 1978/79: 16., Abb. 11.). A késői VK időszakot (ca. a Kr.e. 53. évszázad közepétől) jelző Keszthely stílusú kerámia megjelenését korábban szintén kiterjesztették a dél-baranyai régióra is ( Kalicz 1991: 5–32., Oross – Bánffy 2009: Fig. 7.), amelyet azonban ugyancsak árnyal az a tény, hogy azok a lelőhelyek, ahol ez a kerámiastílus kimutatható (Pécs–Makárhegy, Szava– Bocsok-dűlő) kizárólag a Karasica-völgyétől nyugatra fordulnak elő ( Gläser 1993: Taf. 198., 9–10., Taf. 231., 13–23.). A kutatás több alkalommal felhívta a figyelmet a korai VK leletei között megjelenő, a Vinča kultúra hatásával is összefüggésbe hozható leletekre ( Kalicz – Makkay 1972: 95., Makkay 1978: 30–31., Makkay 1982: 31.; Horváth 2006a: 313.). Ilyen, egyértelműen korai Vinča típusú kerámia jelent meg Bicske–Galagonyáson ( Makkay 1978: Tab. 5:1 a–b.), a Duna bal partján található Fajsz–Garadombon (melyet eleinte a Vinča kultúrához kapcsoltak) és Bajaszentistván– Szlatinán ( Kalicz – Makkay 1972: 95., Kalicz 1994, 71–72: Abb. 2–4.), illetve Medina–Margitkert ( Kalicz 1993: Fig. 17. 9–10.), és Szentlőrinc–Strandfürdő ( Kalicz – Makkay 1978/79: Tab. 11. 2–3.) leletei között is. A közelmúltban napvilágra került Tolna–mözsi lelőhelyen, a legkorábbinak tartott déli településrész leletanyagában, a korai Vinča stílusú kerámia túlsúlya volt megfigyelhető a korai VK Bicske-Bíňa stílusú leletei és a késő Starčevo hagyománnyal összefüggésbe hozható leletek mellett. A középső és északi településrészek területén a VK (Bicske-Bíňa és kottafejes) és a korai Vinča stílusú leletek közel azonos arányban jelentkeztek ( Marton – Oross 2012: 237.). A Tolna-mözsi felfedezések alapján Marton Tibor és Oross Krisztián rámutattak, hogy a Vinča típusú leletek ennyire intenzív jelenléte a Tolnai-Sárközben nagy valószínűséggel a Vinča kultúra önálló lelőhelyeinek megjelenésére utalhat a Délkelet-Dunántúl Mecsek hegységtől délre eső, Duna menti régiójában és a Dráva torkolat környékén ( Marton – Oross 2012: 233.). A fentieket árnyalja, hogy a Drávától délre, Horvátország területéről a Duna jobb partján máig nem publikáltak Vinča A lelőhelyeket, csupán olyan, a késői Starčevo, illetve Sopot kultúrával azonosított leletegyütteseket, ahol importként értelmezett Vinča tárgyak kerültek elő ( Burić – Težak-Gregl 2010: 59–65.). A horvátországi kutatás, elsősorban Stojan Dimitrijević nyomán, a Drávától délre, Szlavónia Duna menti régiójában a Starčevo-kultúra továbbélését feltételezte a teljes Vinča A időszakkal párhuzamosan ( Dimitrijević 1968: 18–119., Dimitrijević 1979: 262., 293–294., 297–298., Marković 1994: 145., kronológiai tábla). Eszerint itt a Starčevo- és korai Vinča kultúrák „interferenciá-
