Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Kr. e. 6 . évezred második felének új kutatási eredményei... 135 ( Kalicz 1977 : 137 – 156 ., Kalicz 1990 : 33 – 34 . ). A mai ismereteink alapján e legkorábbi balkáni típusú élelemtermelő közösségek közép-európai elterjedésének északi határa a Balaton északi partja mentén körvonalazható ( Regenye 2010: 53–64.). Az elmúlt évek kutatásai rámutattak, hogy akárcsak a Drávától délre a Szerémségben és Kelet-Szlavóniában, a Starčevo kultúra a Délkelet-Dunántúl Duna menti régiójában is kiterjedt településhálózattal, és nagyméretű telepekkel rendelkezik. Míg Kalicz Nándor monográfiája a mai Tolna és Baranya megyék területén még 9 Starčevo lelőhelyet említett ( Kalicz 1990: Taf. 2,), mára ezek száma kb. 20 (Kalicz 2011: 107, Abb. 1.1,), 1 amelyek között olyan nagyobb kiterjedésű településeket is találunk, mint Alsónyék–Bátaszék a Tolnai-Sárköz déli részén (Bánffy et al. 2010: 37–51.), vagy a Lánycsók patak mentén feltárt lelőhelyek a Dél-Baranyai-dombság keleti peremén ( Vajda-Kiss 2008: 220–221., Voicsek 2010: 23.). A közép-európai vonaldíszes kerámia (VK) kialakulásával foglalkozó elméletek, bár többféle megközelítés létezik, a Starčevo kultúra alapnépességének, mint katalizátornak, alapvető szerepet tulajdonítottak ( Oross – Bánffy 2009: 176.). A közelmúltban lezajlott archeogenetikai vizsgálatok eredményei megerősítették, hogy az első balkáni földművelők és a vonaldíszek kerámia kultúrájának európai népessége között szoros genetikai kapcsolat mutatható ki, és a neolitizáció közép- és nyugat-európai elterjedése alapvetően balkáni népcsoportok bevándorlásának az eredménye ( Szécsényi-Nagy et al. 2015: 7., Hoffman 2016: 235.). A Starčevo kultúra késői időszakával egy időben, Kr. e. 5500 körül megjelenő formatív VK lelőhelyei (Szentgyörgyvölgy–Pityerdomb, Zalaegerszeg–Andráshida, Brunn am Gebirge II) a Nyugat-Dunántúlon és a Bécsi-medencében fordulnak elő ( Bánffy 2004, Oross – Bánffy 2009: Abb. 1., Stadler – Kotova 2010: 325–348.). Az ezt követő időszakban, a Kr. e. 54. évszázad derekán, melyet a korai VK ún. Bicske-Bíňa stílusú kerámiája jelez, kezdetét vette a vonaldíszes csoportok nyugati irányú elterjedése, illetve a Dél-Dunántúlon, a Starčevo kultúra korábbi településterületén is valószínűleg ekkor jelentek meg a korai dunántúli (közép-európai) VK első települései ( Kalicz 1993: 86., Fig. 15., Oross – Bánffy 2009: Fig. 4., Jakucs et al. 2016: Fig. 24.). A korszakkal foglalkozó korábbi tanulmányok elterjedési térképei a Bicske-Bíňa stílusú leletanyag megjelenésével számoltak a mai Baranya megye területén is egészen a Dráváig, valamint keleten a Dunáig ( Kalicz 1993: Fig. 15., Oross – Bánffy 2009: Fig. 4). Amíg azonban a Dunántúl északi, középső és délnyugati területein a korai VK periódus egyre több lelőhelye került nap1 Kalicz 2011: Abb. 1.1 által még nem említett, Tolna és Baranya megyei Starčevo lelőhelyek: Szajk–Szajki szántók (a vaskori telep mellett JPM adattár: B073. lelőhely), Alsónyék–Bátaszék- Mérnöki telep ( Bánffy et al. 2010: 37–51.), Hímesháza–Rigó-dűlő ( Cséki 2010a: 22.), Hímesháza–Rózsadomb ( Cséki 2010b: 22–23.) Lácsók–Gata Csotola ( Voicsek 2010: 23.), Lánycsók–Csata alja ( Vajda-Kiss 2008: 220–221.).
