Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Ortmann-né Ajkai Adrienne – Kovács Anita – Lóczy Dénes: Dráva holtágak tájtörténete az utóbbi 50 évben
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54 105–118. Pécs, 2017 Dráva holtágak tájtörténete az utóbbi 50 évben Ortmann-né Ajkai Adrienne 1 – Kovács Anita 2 – Lóczy Dénes 3 1 Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet, Hidrobiológiai Tanszék, H-7624 Pécs, I?úság útja 6. 3 Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék, H-7624 Pécs, I?úság útja 6. 2 Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, H-7624 Pécs, I?úság útja 6. e-mail: aadrienn@gamma.ttk.pte.hu , anee888@gamma.ttk.pte.hu, loczyd@gamma.ttk.pte.hu Kulcsszavak : feltöltődési szukcesszió, tájhasználat, természetvédelem, növényzet, horgászat, archív légifelvételek Keywords : sedimentation succession, archive aerial photographs, landuse, angling, conservation, vegetation Absztrakt : Vizes élőhelyek rehabilitációja során számolnunk kell azzal, hogy ezek a dinamikus élőhelyek célzott beavatkozások hiányában is változnak, mind a természetes feltöltődés, mind a környező táj, tájhasználat változása következtében. Összesen 24 Dráva holtág feltöltődését elemeztük 1970 körüli légifotók és aktuális műholdfelvételek összehasonlításával . Három „sors” különíthető el. A leggyakoribb hasznosítás régen és ma egyaránt a helyi lakosok horgászata, ekkor a növényzet rendszeres, kézi erővel történő eltávolítása korlátozza a feltöltődést. A horgásztó turisztikai célú fejlesztése a vízfelület jelentős kiterjesztésével járhat. Beavatkozás híján a feltöltődés látványos lehet. A Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó, az árvízvédelmi töltésen belüli holtágakra különösen jellemző ez a sors, mutatva, hogy a passzív védelem ezen élőhelyek esetében nem biztosítja az adott időpontban meglévő természeti értékek változatlan fennmaradását. Bevezető – az árterek és az ember kapcsolata A nagy folyók árterei a történelem kezdetei, a folyam menti kultúrák megjelenése óta („termékeny félhold”, Egyiptom, India) az emberiség fő életterei. Kezdetben a gazdálkodás alapját közvetlenül a folyó biztosította: az évenkénti áradás
