Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Szabó Máté: Baranyai villák légifelvételeken
88 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) böző időszakok terepbejárásaira, s így - a fentiek ismeretében - még a részletesebben vizsgálat lelőhelyek (pl. Szabadszentkirály Gerdei-árok partja, Szabó 2014: 76-78.) típusba sorolásánál is kétségeink merülhetnek fel. Baranya megyében ezek alól jelenleg a babarci villagazdaság képezi az egyetlen kivételt, melynek kiterjedt kutatását roncsolásmentes régészeti módszerekkel segítették (Bender et al. 2007). A probléma kulcsát természetesen a kiterjedtebb kutatások jelenthetik. Alaprajzi támpontokat nyújthat a légirégészet és más roncsolásmentes régészeti módszerek alkalmazása, és ezzel a korábbi tipizálás is pontosítható lesz, de a történeti kérdések tisztázáshoz ásatásokra van szükség. Villagazdaságok a történeti adatok tükrében A Dunántúl délkeleti vidéke, a mai Baranya-megye térsége legkésőbb Augustus császár uralkodása alatt függő viszonyba került a Római Birodalomtól, de a területet csak a késő-Tiberius-Claudius korban szállta meg a római hadsereg (Fitz 1999: 28-29., Visy 2013: 94.). Adottságai kedvezőek voltak a rómaiak számára. A Mecsek- és a Villányihegység építő- és tüzelőanyagot, vadászterületet jelentett, míg a baranyai dombok bővizű patakokkal tagolt felszíne a mezőgazdasági műveléshez teremtett kedvező feltételeket. A villagazdaságok fejlődését segítette, hogy a hegylábak és a domboldalak alkalmasak voltak a szőlőművelésre, illetve a szubmediterrán hatások jelenléte (pl. Mecsekoldal, Szársomlyó) is előmozdíthatta megtelepedésüket. A megye keleti felén a Duna folyó képzett határt a Barbarikum irányába, de egyben kereskedelmi útként is funkcionált. A ripa Pannonica erődítései számára a térség beszállítói hátországként is értelmezhető, és a kiszolgált katonák letelepedésének is helyet adhatott, általuk segítve a romanizációt. A tartomány kettéosztásától (Kr. u. 103/106.) a tetrarchia kori átalakításokig Pannónia Inferiorhoz, utána a népvándorláskorig pedig a négy Pannónia közül Valériához tartozott a terület. Felemelkedését is elsősorban ehhez az időszakhoz köthetjük, hiszen Sopianae (Pécs) a tartomány közigazgatási székhelye lett, s fontos hivatalokat magába foglaló központjává vált. Sopianae mint város létrejöttének körülményei ma még csak megközelítőleg tisztázottak, de felmerül annak a lehetősége is, hogy villagazdaságok koncentrációjából fejlődött ki (Visy 2013: 131.). Ezt azonban mindeddig sem a pécsi ásatások, sem a környező térség kutatása nem támasztotta alá. A római vidék szórványosan előkerülő leletanyaga egyelőre csak általános következtetések levonását teszi lehetővé (Mráv et al. 2008, Szabó et al. 2014), a feltárásokból ismert villagazdaságoknál pedig - még ha korábbi időszakok maradványai és leletei elő is kerülnek - a késő római periódusra helyeződik a hangsúly (B. Thomas 1964, Fülep - Burger 1979, Visy 2013). Legvalószínűbb — és ezt támasztják alá az újabb kutatások is -, hogy a térségben a korai időktől számolhatunk a római jelenléttel, de sokszor csak évszázadokkal később figyelhető meg a prosperáló helyszínek villagazdasággá alakulása, esetleges késő római felemelkedése (Mráv et al. 2008, Szabó et al. 2014). Baranya megye villagazdaságainak hanyatlásáról és megszűnéséről szintén kevés adat áll rendelkezésünkre. Az ásatási eredmények és a feltárt temetkezések alapján a teljes Kr. u. 4. században számolhatunk létezésükkel, de a következő évszázad első évtizedeit is megélhették egyes lelőhelyek. A Kr. u. 4-5. század fordulójának békés körülményeit jelezheti a beremendi feliratos bronz tábla (Mócsy 1974: 182.), de erre utal az is, hogy a villagazdaságok épületeinek utolsó fázisa több esetben égett pusztulási réteg nélkül kerül elő a feltárásokon, vagy a leletszegénységből következtethetünk felhagyásukra. A villaépület kiürítését, valamint az azt követő tűzvész pusztítását említi a Komló-Mecsekjánosiban fekvő nagyméretű villa feltárója (Burger 1968), és hasonlóan tűzvész nyomait figyelték meg a kővágószőlősi villa főépületében is (Burger 1987).
