Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Szabó Máté: Baranyai villák légifelvételeken
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 87-114 Pécs, 2015 Baranyai villák légifelvételeken1 Szabó Máté Pécsi Tudományegyetem BTK TT1 Interdiszciplináris Doktori Iskola H-7624 Pécs, Rókus utca 2. e-mail: szabo.mate@pte.hu Bevezetés A római villagazdaságok pannoniai elterjedéséről és Baranya megye térbeli kapcsolatáról csupán mai értelemben lehet beszélni, hiszen történeti és földrajzi szempontból sem esnek egybe határaik. A szóba kerülő helyszínek azonban mind a késő római tartományközpont, Sopianae (Pécs) vonzáskörzetéhez tartozó nagybirtokok központjai voltak, számos újdonságot hozó légirégészeti kutatásuk pedig meghatározó adatokkal egészíti ki eddigi ismereteinket. Baranyai villagazdaságok csalóka száma a kutatásmódszertan tükrében Az 1960-70-es évek összefoglaló munkáját (B. Thomas 1964, Fülep - Burger 1979) követően az 1990-es években Visy Zsolt foglalkozott tanulmányában a térség villagazdaságaival, melyben széles körű adatfelvétel és elemzés alapján ismertette a terepi kutatásokból, vagy ásatásokból ismert lelőhelyeket (Visy 1994: 447 449.), illetve Gábor Olivér követte figyelemmel Baranya megye villagazdaságainak gyarapodó számát (Gábor 2005). Ismeretanyagunk azonban korlátozott. Habár mai tudásunk szerint közel harminc római lelőhelyet tart számon Baranyában villagazdaságként a kutatás (V isy 2013: 133.), és ezek közül néhányban kisebb-nagyobb ásatás is folyt, legtöbbjükről csupán terepbejárási anyag alapján mondhatunk véleményt, a levegőből - vagy más roncsolásmentes régészeti módszerrel - pedig mindössze néhá- nyukról sikerült információt szerezni. Ennek köszönhetően azzal az ellentmondásos helyzettel állunk szemben, hogy az évtizedekkel korábbi feltárások eredményeit kell valahogy párhuzamba állítani a módszertanában és leletanyagában is teljesen eltérő képet mutató újabb kutatások adataival. A régi ásatások elsősorban a villagazdaságok főépületét kutatták, a rétegtan és a leletek kronológiai értékelése pedig eltért a mai gyakorlattól, melynek korlátait már régóta ismerjük (Percival 1981: 17-18.), és természetesen saját megfigyeléseinkre is kiterjeszthető. Az újabb, roncsolásmentes régészeti kutatások a leletek mennyiségében és a lelőhelyek szerkezetének általános megismerésében forradalmi változást hoztak, de legtöbbször hiányoznak mögüle a rétegtani adatok (Szabó 2014: 75-76). Mellettük pedig korlátozott információként tekinthetünk a különt A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”
