Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - K. Zoffmann Zsuzsanna: Baranya megye őskori embertani leleteinek áttekintése
58 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) a Körös és Criç kultúrákkal képez közös kultúrkomplexumot, elsőrendű kérdésként merül fel az, hogy populációik genetikai rokonságban álltak-e egymással. A Penrose- eredmények alapján megrajzolt dendrogramok (1-3. ábra) egyrészt a Kárpát-medencei neolitikus sorozatok egymásközti, másrészt ugyanezen sorozatoknak a Délkelet-Európa és Közel-Kelet megfelelő korszakából származó sorozatai közötti kapcsolatokat illusztrálják (K. Zoffmann 2012). A Baranya megyei leletek bevonásával történt Penrose- elemzések alapján három fontos megállapítást lehet tenni. A Starcevo és a Körös populációk között nincs szignifikáns kapcsolat, kialakításukban tehát - legalábbis részben - különböző komponensek játszhattak szerepet. A Starcevo és Körös kultúráknak a régészet szerinti délkelet-európai eredetére a biostatisztikai elemzés eredményei csak közvetve utalnak. Az érintett populációk a régészet szerint a Balkánon át történt vándorlásaik során, minden bizonnyal eltérő útvonalon, eltérő autochton lakossággal találkozva és eltérő mértékben keveredve, eltérő antropológiai/taxonómiai összképre tettek szert. A Kárpát-medencébe érve e két populáció valamikori esetleges rokoni kapcsolatait a Penrose-elemzések eredményei - jelenlegi adataink alapján - már nem igen tükrözik. A Starcevo népesség továbbélését a középső neolitikumban a Penrose-eredmények nem bizonyítják. A helyi autochton népcsoportokkal minden valószínűség szerint csak kis mértékben keveredő bevándorlók a Dunántúlon asszimilálódhattak, s így a későbbi régészeti kultúrák kialakításában már nem, vagy csak alig vettek részt - ugyanakkor, amikor az őslakosok (átvéve a Starcevo népcsoportoktól a neolitizációhoz szükséges ismereteket), aktívan közrejátszottak a következő, késő-neolitikus ún. Lengyeli kultúra kialakításában. A kései neolitikum, sőt a rézkor korai szakaszának meghatározója a Dunántúlon, s így a mai Baranya megye területén is az ún. Lengyeli kultúra volt. Három, antropológiai módszerrel is megkutatott baranyai lelőhelye közül még a legnagyobbnak, a Zengővárkony-Igaz dűlőről származó sorozatnak a nagysága sem elegendő egy Penrose- analízisben való önálló szerepeltetéshez. Más dél-dunántúli lelettel összevonva azonban, ún. Dél-dunántúli Lengyeli sorozat néven már alkalmas erre a célra. Az 1-3. ábra dendrogramjainak (K. Zoffmann 2012) alapján jól látható, hogy a Nyugat-Kárpát- medencei Vonaldíszes kerámia alapjain egy olyan - Kelet-Kárpát-medence késő-neolitikus populációit is magába foglaló - zárt tömb alakult ki, amely biológiai értelemben - legalábbis a jelen Penrose-analízis eredményei szerint - semmilyen kapcsolatban nem állt Közép-Európa, Kelet-Balkán, Délkelet-Európa, vagy Anatólia népcsoportjaival. A Dunántúlt s így a mai Baranya megye területét jelentősebb bevándorlási hullám az analízis eredményei szerint ebben a korszakban nem érhette (K. Zoffmann 2011). Ugyancsak a kései neolitikumba tartozik a Vinca kultúra, amelynek elterjedési területe ugyan főként a mai Szerbiában található, temetkezései azonban peremterületeiről, a Vajdaságból és Baranya megyéből ismertek (1. táblázat). Az utóbbiak embertani feldolgozása folyamatban van. Az eddigi vizsgálatok szerint (K. Zoffmann 2012) Penrose-kapcsolataik révén e kultúra népcsoportjai is - a már az előzőekben felvázolt - Kárpát-medencei neolitikus tömbhöz tartozhattak ( 1 -3 ábra). Rézkor A rézkori kultúrák közül csak a Badeni kultúra temetkezései kerültek elő eddig Baranya megyéből. A kultúra népességének a régészet által feltételezett délkeleti eredetét az antropológia oldaláról korábbi Penrose-féle analízisek eredményei is alátámaszt
