Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - K. Zoffmann Zsuzsanna: Baranya megye őskori embertani leleteinek áttekintése
Baranya megye őskori embertani leleteinek áttekintése 59 ják. Ezek szerint a Badeni sorozatnak semmi kapcsolata nincs a Kárpát-medencei zárt neolitikus tömbbel, míg szignifikáns kapcsolatok voltak kimutathatók délkeleti sorozatokkal (K. Zoffmann 2004, 2012). A három baranyai lelőhely összesen 11 lelete (közöttük 4 férfi és 5 nő) azonban kevés adatot tud szolgáltatni ezekhez az eredményekhez. Bronzkor A korszak populációit csak három lelőhely embertani leletei reprezentálják. A Somogyvár-Vinkovci kultúra egyetlen lelete Személyről, az ún. Litzen kerámia leletei Majsról annyira töredékesek, hogy részletesebb elemzésük nem végezhető el. A dunántúli bronzkor régészetileg talán legjobban megkutatott kultúrájának, pontosabban a Mészbetétes kerámia népének Baranyában két lelőhelyen tárták fel hamvasztásos rítusú temetkezéseit. Versend-Rasztina dűlőn egyetlenegy, míg Szederkény- Kukorica dűlő lelőhelyen összesen több mint 40 temetkezés embertani leletei kerültek megmentésre (K. Zoffmann 2015). A már sorozatnak mondható szederkényi leletek esetében demográfiai elemzést is meg lehetett kísérelni (K. Zoffmann 2011, 2015). Ezek szerint, más őskori sorozattal megegyezően, a 0-évesek a szederkényi bronzkori sorozat esetében is hiányoznak, de a juvenisek temetkezései sem kerültek elő. Jobban tükrözheti a valóságot a felnőttek előfordulási aránya (10 : 17), a nőtöbblet lehetséges, hogy a hamvasztott leletanyag vizsgálati módszerének hibájából fakadt. Vaskor A vaskor korai szakaszából a megyében egyetlen temetkezést sem tártak fel a régészek, és a kései vaskorból is csak Szentlőrincen került megkutatásra egy temetőrészlet. A régészeti kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a temetőt az illírek pannon törzse létesítette. A megmentett embertani leletanyagot a klasszikus antropológia módszerével és laboratóriumi módszerrel is megvizsgálták, a kutatások eredményeit azonban csak közvetve, a régészeti publikáción belüli idézések formájában ismerjük (Jerem 1968). Lengyel I. a leleteken végzett szerológiai vizsgálataival az eltemettek nemét, életkorát és néhány esetben betegségeit határozta meg. Kuriózumnak számít az eltemetettek között egy ikerpár meghatározása (Lengyel, cit. Jerem 1968). A Kiszely I. által megadott taxonómiai meghatározások nehezen illeszthetők a Kárpát-medence vaskori népességekről kialakítható embertani összképébe, az egyedi morfológiai és metrikus adatok pedig közöletlenek maradtak (Kiszely, cit Jerem 1968). A fenti áttekintés végeztével mindenképpen meg kell említeni Regöly-Mérei Gyulának a pécsi embertani gyűjtemény leletein végzett patológiai vizsgálatát, melynek eredményeit egy rövidebb cikken kívül (Regöly-Mérei 1960) külön monográfia keretében is közreadta (Regöly-Mérei 1962). Munkája folytatásaként hasonló méretű tanulmány azóta nem készült. A fenti áttekintés során talán még jobban szembeötlik a bevezetőbeli állítás, amely szerint az embertani kutatás a régészeti feltárások függvénye. Az embertani vizsgálatok rendelkezésére álló őskori leletanyag, amely a több ezer esztendős történelem során a mai Baranya megye területén élt népeket volna hivatva reprezentálni, így igen változó mennyiségű, s ennek következtében csak kevés népesség antropológiai összképét lehet
