Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - Kistelegdi István - ifj. Kistelegdi István: Az építészettörténettől az épületenergetikáig. Az egykori pécsi Megyeháza, a mai Modem Magyar Képtár rekonstrukciója és bővítése
Az ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETTŐL AZ ÉPÜLETENERGETIKÁIG 307 nyel látja el a második emelet irodai közlekedőterét, s lehetőséget kínál a szobrászati kollekcióból válogatott anyag bemutatására. E variáció messzemenően kielégíti azt az elképzelést, hogy ezt az értékes, elsőrangú műemlék épületet teljes egészében megismeri, bejárja a látogató oly módon, hogy a munkahelyek elkülönítése is megoldott. A kiállítások alapterülete az épület összterületének több mint 80%-át jelenti. Az időszaki kiállítások erősítik a szűkebb környezettel, a várossal való kapcsolatot, továbbá a hazai és külhoni művészeti centrumok, alkotók részére is lehetőséget kínálnak a megfelelő jelenlétre, amely számos előnnyel jár. A kiállítások kapcsolatot teremtenek és fejlesztenek, továbbá jelentős gyűjteményfejlesztési lehetőséget kínálnak. Gyakorlat ugyanis az, hogy a kiállító művész az intézménynek ajándékoz egy müvet, melynek megvétele jelentős költsége miatt nem lehetne megoldható. A restaurálás az udvari épületben került kialakításra, elkülönülésük nyugodt munkafeltételeket biztosít. Az udvar A műemlék együtteshez tartozó belső udvar szintén megújult a rekonstrukció során. Az értéktelen udvari épületek elbontásával kiszabadulnak és megnőnek a belső terek, így egyrészt megmaradnak, bővülnek a meglévő zöld területek és a faállomány, másrészt 35 db parkoló kialakítása válik lehetővé kiszolgálva az önkormányzati és múzeumi funkciókat. Az udvari rendezés kivitelezése a bontások révén az északi oldalon szabaddá teszi a középkori történeti városfalat, mely szituáció egy észak-déli irányú átközlekedés megoldását is felveti a polgárok számára. Az ötlet viszont költség- és műemlékvédelmi okokból sajnos csak elmélet maradt. Az udvari járófelületeken maradt a meglévő kiskockakő megújítása és bővítése, a parkoló területét kiselemes betonburkolattal fedték le. Részletek A meglévő műemléki létesítmény falszerkezetei vegyes kő-tégla anyagúak, megerősítésük vasbeton szerkezetekkel, rejtett módon történt. A téglaboltozatok szintén vasbeton utólagos héj szerkezetekkel kerültek megerősítésre, a meglévő téglaboltozatot az új vasbeton héjazatra fölfüggesztve. A régi épületben utólagos fal- és padlószigetelés biztosítja a talajnedvesség elleni védelmet. Az északi új bővítés tartószerkezete acél harántváz, ferde pillérekkel és gerendákkal, s az erre kerülő acél szelemeneket fal és vasbeton pillérek támasztják alá. A fémvázon strukturált, háromrétegű függőleges és ferde üvegfalak határolják el a külső-belső teret. A szintén struktúráit, háromrétegű Üvegezésű tető és a régi épület találkozásánál hőszigetelt fémlemez burkolatú „cezúra” csatlakozó szerkezet kapcsolja az újat és régit egységes tömeggé. Az üvegcsamok nem eltakar, hanem sokkal inkább kiemeli, erősíti a nyugati épületszárny történeti minőségét és hatását, mintegy - a kiállítás részét képező - „ékszert” „üvegvitrinbe” helyezi a régi épületet.
