Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - Kistelegdi István - ifj. Kistelegdi István: Az építészettörténettől az épületenergetikáig. Az egykori pécsi Megyeháza, a mai Modem Magyar Képtár rekonstrukciója és bővítése
308 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Épületenergetika A komplex épület klíma- és energiakoncepciója egy egész évben fenntartható épületüzemeltetési és energiaellátási terven alapult. Mivel a középületek hűtése köztudomásúan sokkal problematikusabb és általában 2,5-szer nagyobb primer energiaigénnyel rendelkezik, mint a fosszilis energiahordozókat használó fűtés, a múzeum megoldásában optimális megoldásnak bizonyul a termo-aktív rendszerek, ill. az üvegcsamok északi fekvésének előnye. Kihangsúlyozandó, hogy a múzeum középület funkció különösen magas komfortkritériumokat követel, melyek ennek megfelelő magas energiafogyasztást vonzanak magukkal. Az épület két különböző klímatikai zónaterületre lett osztva, egy normál komfortigénnyel rendelkező és egy emelt komfortnívójú szekcióra. Az emelt komfortszint (hűtési üzemmódban kb. 24°C, 55%) a nemzetközi, exkluzív vándorkiállítások esetében igényelt. A normál komfortszintet főként a felületi termo-aktív padlófűtés és mennyezethütés, egy passzív-hibrid gépészeti-épületszerkezeti rendszer (fütő-hűtő vízcsőhálózat vasbeton födémszerkezetekben) alakítja ki. Az épület hőtároló tömegeit aktiválva, alacsony hőmérsékletű felületi sugárzó hőátadó rendszer segítségével komfortos fűtés és hűtés biztosított, az élettani, egészségügyi pozitív hatások mellett megemlítendő a magas energiahatékonyság az alacsony előremenő és visszajövő hőmérsékletek szintje miatt (35°C /30°C) fűtési szezonban, illetve a magasabb hőmérsékletnívó (16°C / 19°C) miatt hűtési szezonban. Hagyományos radiátoros hőátadó rendszerek esetében ezzel ellentétben jóval magasabb hőmérsékletet kell előállítani a fűtéshez, konvencionális hűtés esetén pedig alacsonyabb hőmérsékleteket szükséges előállítani, mint a múzeum normál komfortszintjének esetében. Ezt az energiahatékonyságot tovább fokozza a felületi sugárzó fűtő-hűtő (termikusán aktivált) épületszerkezetek pszicho-flziológiai hatása, esetünkben magas hőtároló tömeggel rendelkező vasbeton szerkezetekben elhelyezett hidraulikus vízhálózat hőcserélő rendszer, mely hősugárzásával fűtési időszakban általában magasabb, melegebb szubjektív termikus komfortérzetet, hűtési időszakban pedig a fordítottját okozza. Ez a hatékony hőátadó rendszer eredetileg egy geotermikus szondahálózattal megtámogatott talajhő/víz hőszivattyús rendszerrel lett volna primer hőközponti oldalon meghajtva. A geotermikus forrásoldali rendszer több verzióban is kidolgozásra került, a szondák alternatívájaként geotermál nyerő és nyelő kutak is szerepeltek a tervekben. A szigorú költséglimit ebben az esetben is könyörtelenül meghúzta a határt, és ez a megoldás sajnos nem került megvalósításra. Az épület előírásoknak megfelelően mesterséges, gépi szellőzéssel is működik. Az emelt komfortszint esetében a felületi sugárzó rendszert konvencionális épületkon- dícionáló rendszer egészíti ki, alapesetben (normál komfortszint) pedig a légtechnika inkább a higiéniailag szükséges légcseréért felelős. Az üvegcsamok északi tájolásának köszönhetően jelentősen alacsonyabb szoláris hőteherrel rendelkezik, mint egyéb tájolású elhelyezés esetében, továbbá a háromrétegű „passzívház” üvegezéssel ellátott tető- és homlokzat szerkezetek a téli hőveszteséget csökkentik nagymértékben. A tetőszerkezet fehér színű nyomtatott mintázatnak köszönhetően diffúz fényviszonyokat képes kialakítani az üvegcsarnok felső (2. emelet) és középső (1. emelet) szintjén, a kiállítások számára optimális fényviszonyokat kialakítva, egyben árnyékol, csökkenti a beltér hűtési energiaigényét. A homlokzat menti légtechnikai mesterséges frisslevegő befúvással a nagy üvegfelületek által diszkomfortot okozó hideglevegő esés megszüntethető, nyáron pedig a belső tér túlmelegedése eliminálható a hűtő födémszerkezeteket kiegészítő légbefűvással. Az üvegcsarnok egyfajta termikus burokként, pufferzónaként védi a történeti épületet északról, és felértékeli nemcsak annak építészeti, hanem energetikai minőségét is.
