Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Kincses Károly: Regensburgtól Sulináig és vissza. Eilingsfeld János hajóskapitány fotográfiai hagyatéka a 20. század első feléből
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 207-230 Pécs, 2015 Regensburgtól Sulináig és vissza Eilingsfeld János hajóskapitány fotográfiai hagyatéka a 20. század első feléből Kincses Károly e-mail: kncsskrly@gmail.com Elöljáró beszéd Ritka, mint a fehér holló, hogy ehhez hasonlóan intakt, komplett fotós életművek kerüljenek múzeumi közgyűjteménybe, ott meg is őrződjenek, s néhány éves, évtizedes szunnyadás után a világ szeme elé táruljanak. Ilyen Eilingsfeld János /Johann Eilingsfeld/ folyami hajóskapitányé, aki a huszadik század első néhány évtizedét fotografálta végig, nem is akárhogyan és nem is akármit. Több dolog emeli ki a hasonlók közül. Jóvoltából egy speciális szakma képviselőjének fényképei maradtak ránk, melyekből képet kaphatunk a dunai hajózás aranykorából, amikor szép építésű, lapátkerekes gőzhajók járták a Dunát, elegáns dámák és urak sétáltak a fedélzeteken, akiket snájdig hajóstisztek társaságában díszegyenruhás kapitány látott vendégül esténként a hajók szalonjában. Ennek a társasági életnek képi lenyomatai, vendégkönyvi bejegyzései alkotják a hagyaték egyik részét. Sok képet készített továbbá Eilingsfeld az első világháború alatt is, ezekből pedig a flottillások, dunai monitorok, elsüllyesztett hajók és uszályok létére látunk rá, valamint partközeli építményeket, hidakat, gátakat, egyéb műtárgyakat szemlélhetünk most, amikor éppen száz esztendeje kitört a nagy háború. Melyet aztán még nagyobb követett, de ez már más történet. Azonban pusztán a hajózástörténet szempontjából is pótolhatatlan az életmű, mert nem csak a maga által kapitányolt tucatnyinál több gőzösről vannak képeink, de előszeretettel fotózta a Duna összes nagyobb hajóját, ha szolgált rajta, ha nem. Ráadásul, még mindezeken túl, Eilingsfeld János fotós hagyatéka a fotográfia történetében is jelentős állomás, mert tulajdonképpen egy kicsi és zárt világ üzen általa, még akkor is, ha látszólag ezer kilométernyi távolságokat járt be a különböző vontatók és gőzhajók kapitányi híd- jain. De aki hajózott már életében, az tudja, hogy a hajó mikrovilága szinte érintetlenül úszik végig a folyón, s a partmenti tájak mint egy mozielőadás filmkockái peregnek a szemünk előtt. A kapitány igazából el sem távolodott a hajójától, hajóitól, gyakorlatilag a képek mentek hozzá, s ő csak begyűjtötte őket, mint a nagy hálót szövő pók. A fotótörténet-írás ismer szép számmal olyan alkotókat, akik fényképezőgépük optikáját már-már mániákusan, egész életükben csak arra fordították, ahol őket érdeklő dolgok estek meg, és semmi mást nem fotóztak. Rosti Pál a szabadságharc után csak azért tanulta meg a fényképezés akkor még felettébb bonyolult eljárását, hogy kétéves
