Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: A Villányi-hegység táj használatának történetéhez. Tájhasználat a 20. századig, nagyharsányi területtörténetek botanikai megközelítésből
A Villányi-hegység tájhasználatának történetéhez 19 gos kőriscsemeték egy része is kiszáradt. Feltételezhető, hogy a telepítés legalább részbeni sikertelensége miatt maradtak meg a déli lejtő és gerincrégió sztyepprétjei és sziklagyepjei. A déli lejtő nagy részén, az egykori legelőn a telepítés után egy mészkedvelő tölgyes erdőtársulás alakult ki. A hegyoldal erdőként átvétele és kezelése után - bár adat egyelőre nem lelhető fel - feltételezhető, hogy valamilyen legeltetés még volt a 20. században a terület sikertelenül erdősített gyepjeiben. A hegy aktuális vegetációja - vegetáció szelvényekkel - Erdős et al. (2012) dolgozatában tekinthető át. Nagyharsány Szársomlyó-hegy déli lejtő a „hegyi legelő” történetéhez (3. ábra) A fokozottan védett Szársomlyó-hegy teljes déli lejtőjének és északi lejtő felső, egykor széles sávban gyepes területén élő ritka fajok állománya miatt kapta országos védettségét. Az impozánsan magasló hegy déli oldalának kopaszságát az egyedi, geológiai, morfológiai és klimatikus tulajdonságai mellett a geológusok azzal magyarázzák, hogy a hegy kiemelkedése a pliocén és a pleisztocén során olyan intenzív volt, hogy a magasabb régiókba üledék (lösz) nem tudott lerakódni. A „lépcsős”, „ördögszántotta” felszín, bár a talaj megtartására jól képes lenne, „kopasz” fátlan, elsősorban gyepes területként ismert. (Aktuális vegetációt ld. Erdős et al. 2012.) Már a hegy neve, a „Szársomlyó” is kopasz, sombokros hegyet jelent. Használatára azonban minden korból van adat. Lábánál római város volt, mai települése Harsány 1223-tól említett, 1505-től mezőváros, a térség egyik gazdasági és vallási központja. Magyar település, a török időkben is túlélő, sőt befogadó település, jelentős lakossággal. Déli hegylábi szőlőteraszait a római korban alakították ki. Várát 200 éven át használhatták, ami a környékének, a hegynek használatát is feltételezi (fakivágás, legeltetés), bár a vár népességére, a használat intenzitásának becslésére nem található adat. A hegy első megjelenítései a török kor végéről származnak. Szita László (Budától Belgrádig című munkájában, 1987-ben) közöl egy rézkarcot, amely később más történeti forrásban is megjelenik (Lajber 1995). A rajzon a nagyharsányi csata ábrázolása ( 1687), háttérben a formájáról felismerhető Szársomlyó- heggyel. A hegy kopasz, csak néhány fát jelenít meg az alkotó. A Bécsi Hadi Levéltárból Szita (2000) egy másik rajzot is közöl Siklós várával, hátterében a Szársomlyó-hegy látszik, csúcsán a várával. Utóbbi képen a hegy nem teljesen kopasz, a déli lejtő egy része is fás. Az 1700-ra datált, a Siklósi Uradalom birtokhatárait jelölő kéziratos térképen14 pedig a Villányi-hegységet fás, erdős területnek jelölik, a hegység déli lábát egyértelműen, széles sávban övezi a szőlőültetvény. Gyepeket a hegységben nem jelölnek, csak a hegységtől délre, a síkon. Utóbbi forrásokból persze - hiszen más célból készültek - a felszínborításra pontosan nem következtethetünk. A legelők elkülönözése után Nagyharsányban legeltetési társulat alakul a legelők használatára. A megalakulás pontos dátumára nincs adat, de a legeltetési társulat közgyűléseinek jegyzőkönyvéből15 kiderül, hogy 1924-ben a társaság ketté válik. Megalakul a Nagyharsányi Hegyi Legeltetési Társulat és a Nagyharsányi Alsó Legeltetési Társulat. Hegyi legelő csak a Szársomlyó van, mégpedig a teljes déli lejtő és az északi lejtő felső sziklás része. Hogy a legelő kevés a faluban, ennek több nyoma is akad a forrásokban, de a főképp marhatartásra koncentráló faluban a síkvidéki legelők hiánya és az erdei legeltetés tilalma okoz problémát (Szita 2000). Az alsó legelők sokszor vizesek, így csak marhalegeltetésre voltak alkalmasak. A juhok és a kecskék főleg a hegyen legeltek (a helyi interjúalanyok közlése, in Erdős 2012), míg szarvasmarhát a Szársomlyó hegyen csak a hegylábi löszlejtőkön legeltettek (illetve a lankásabb, szomszédos Feketehegy, a „Dobogó” volt a marhalegelő.). A hegylábi terület helyrajzi neve is beszédes, a 1974. évi, 1:100 000 léptékű topográfiai térkép szerint „Disznótúrató”-nak hívják.-14 u.a. mint 7. •tí u.a. mint 10.
