Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: A Villányi-hegység táj használatának történetéhez. Tájhasználat a 20. századig, nagyharsányi területtörténetek botanikai megközelítésből
20 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 4. ábra: A Szársomlyó-hegy nyugatról 1858-ban. (Fénymásolt fotó, forrás nem ismert) A hegy 1858-as képén (4. ábra) és a Nagyharsányi Hegyi Legeltetési Társulat jegyzőkönyveiben16 felelhető adatok a hegyoldal legalább időszakosan komolyabb használatát sejtetik. Használatok a legelésen kívül: vadászati jogát évente bérbe adják; többször említenek és sérelmeznek a hegyi legelőn illegális fakivágást, . .egész télen fát vágtak A juhok és kecskék látszáma igen változó lehetett. (A Baranya Megyei Levéltár Községtörténeti Cédula-lexikonában jegyzett állat-számlálási adatok szerint kecskét és juhot alig tartottak, miközben a szarvasmarhát, lovat és sertést egyes években akár 500- 500 fölötti számban is. (Juh, kecske száma a megadott évben: 1752:0; 1828:0; 1851: juh, kecske:5; 1853: kecske:13; 1865: juh: 1 ; kecske:3; 1887:0). A kevés 1850 előtt bevallott, illetve később számlált juhra magyarázat lehet, hogy a falu magyar lakossága gyapjú helyett bőrből, kenderből, lenből készült ruházatot visel, és birkahúst kevésbé fogyaszt (szemben a német és szláv lakossággal). A juhtartás a 20. század közepén gyapjú-kereskedelmi céllal nő meg. A két világháború között az egész siklósi régióban tartott juhok létszáma évenként 2-6000 között van ifj. Szita ( 1989) szerint, aki megemlíti, hogy elsősorban a gyapjút vagy birkahúst hagyományosan inkább hasznosító német és a szláv lakosságú településeken tartanak juhokat a régióban. Nagyharsány magyar lakosú, és 1925-ben olyan kevés juh van a faluban, hogy a birtokosság nem tud juhászt fogadni, mert „...a jelentkező juhászok a juhok leapadt csekély számára való tekintettel a pász- torságot egy sem vállalta.”17 Megjegyzendő, hogy az 1903-ban, a hegyi legelőn működni kezdő nyugati kőbánya bérleti bevétele a legeltetési társulatnak évente arányaiban igen nagy jövedelmet jelent, a második világháborúban pedig bauxitbányászat céljára is bérbeadják a hegyi legelő egy részét.18 A kőbányászat ugyanakkor a kitermelés növekedésével a falunak komoly környezeti kárt okoz, és a falu lakóinak elvándorlását is elindítja (Száraz 2014). Iá u.a. mint 10. EZ u.a. mint 10.
