Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gál Éva: Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 195-206 Pécs, 2015 Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében Gál Éva Janus Pannonius Múzeum H-7621 Pécs, Káptalan u. 5. e-mail: gal.eva.jpm@gmail.com A Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztályának gyűjteményében számos muzeális érték - tárgy és dokumentum - található, amelyek a 19-20. századi polgári társasági életről vallanak. Ezek közt különösen érdekes a korabeli táncmulatságok, bálok világát felelevenítő anyagcsoport. Archív fotográfiák, meghívók, táncrendek, újságok, divatlapok, jelvények, könyvek, viseleti kiegészítők, naplórészletek tartoznak e körbe. Együttes vizsgálatuk nyomán kirajzolódik előttünk a bálok egykori világa. A bálok eredete A bál elnevezése a latin-olasz eredetű ballare (táncolni) szóból származik, jelentése társas táncmulatság. Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Izabella menyegzőjének alkalmából rendezték Amiens-ben. Az ötlet Medici Katalinnak is megtetszett, aki szorgalmazta a bálokon a könnyű, kivágott ruhák viselését és a gyakran kacérkodásra szolgáló álarc használatát. A mai értelemben vett bálozási szokások elterjedését XIV. Lajos (1638-1715) korától számítjuk. Kezdetben a tehetősebb réteg kiváltsága volt a bálozás, aztán a 19. században „egész Európa táncra perdült”, ugyanis ekkorra vált a bál széles körben elterjedt szórakozási formává. Ebben a korszakban a bálozás már a polgári életforma velejárója lett, s ahogy napjainkban is, a különféle egyesületek, sportkörök, társadalmi egyletek is bekapcsolódtak a szervezők körébe. A bálok szerepe A bál mint a szórakozás sajátos formája, a társadalmi érintkezés, a társasági élet jellegzetes polgári helyszíneként lép elénk, amely egyben kultúra- és divatközvetítő szerepet is betöltött - gondoljunk a viseletekre, a táncokra, a zenére, a kialakult szokásokra. A bálokat Pécsett is leginkább a farsang - vízkereszttől hamvazószerdáig tartó - időszakában tartották. Városunkban a 19. század közepén kedveltek voltak a baráti összejövetelek is - jó barátok között egy-egy polgári szalonban -, ahol, ahol a férfiak puncsot vagy krampampulit ittak, a nők, a gyermekek pedig „bárbároisz”-t1 iszogattak (Jellachich 1912: 32.). Apécsiek olyannyira kedvelték a farsangi fánkot, hogy a 18-19. i Bárbároisz = Bavaroise tejjel. Egy mai recept pl. így írja le a csokoládés Bavaroise készítését: Egy lábosban készítsünk 1 dkg cukorral szirupot, adjuk hozzá egy tojás sárgáját, és habverővel jól keverjük össze. Egy külön edényben olvasszunk föl 8 dkg fözőcsokoládét kevés vízben, majd öntsük rá a tojásos szirupot, keverjük tovább, és végül csurgassuk rá a 3 dl forró tejet és 3 cl konyakot. Habverővel keverjük habosra. Előmelegített csészékben kínáljuk. Ld.: http://gasztroabc.hu/recept/1453_csokolades-bavaroise/
