Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gerner Zsuzsanna: Memoriae causa - emlékül: Szövegszerkesztés, témaválasztás és normaorientáltság a 18-19. század fordulójáról származó két emlékkönyvben
Memoriae causa - emlékül 155 tönként is eltérő lehet. Az alaphipotézisünk ennek megfelelően az, hogy egy adott kommunikációs praktika (műfaj) nyelvi realizálása szociális változókkal, mint pl. a beszélők életkora, neme, származása, iskolázottsága stb. korreszpondál, s ebből nyelvi variáció jön létre minden strukturálisan definiálható nyelvi szinten, de a pragmatikai kompetencia és a textuális koherencia szintjén is. 1. Az emlékkönyvtulajdonosokról A régebbi emlékkönyv egy Johann Jakob Friedrich Ziegler nevű férfi tuladonát képezte, aki foglalkozását tekintve feltehetőleg kisiparos, pontosabban órásmester volt (Gerner Zs. 2008: 128f). Az emlékkönyvében szereplő helységnevek alapján feltehető, hogy Ziegler Pesten, Regensburgban, Bécsben, Fürthben és Erlangenben is6 megfordult 1789 és 1808 között, és a bejegyzések szerzői is minden bizonnyal ezeknek a városoknak a polgárai voltak.7 A fiatalabb emlékkönyv bejegyzései közül az első magától az albumtulajdonostól származik: (1) Jedem Freunde, jedem edlen Mädchen, || Jedem der mir seine Rechte beut || Ainem jeden sey von mir ein Blättchen || der Freundes Sammlung hier geweiht || und wann einst bey trüben Trennungs tagen || mir das Schicksal ihren Blick nicht giebt || will ich noch mit aller Wonne sagen || diese sinds! die meine Seele liebt. || Friedrich Steinkopf. [Minden barátnak, minden nemes leánynak, || mindenkinek, aki a jobbját nyújtjafelém || mindenkinek legyen tőlem egy lapocska || ebben a baráti gyűjteményben szenteltelve || és ha majd egyszer az elválás szomorú napjaiban || már nem adatik meg a sorstól, hogy lássam őket || még akkor is azt mondhassam a legnagyobb odaadással j| ők azok! akiket lelkemből szeretek. || Friedrich Steinkopf] Friedrich Steinkopf feltehetőleg Eislebenből származott, mivel valamennyi családtagtól származó bejegyzés keltezésében Martin Luther szülővásrosának a neve szerepel. Az emlékkönyvben egyébként szereplő, állandóan változó helységnevekből arra lehet következtetni, hogy Steinkopf meglehetősen mozgalmas életet élt.8 Ennek egyik magyarázatát abban látjuk, hogy az album tulajdonosa 1811 és 1816 között minden bizonnyal egy katonai alakulat tagja volt. Ezt a feltételezést az támasztja alá, hogy a bejegyzések szerzői között katonák is szerepelnek: egy káplár, egy tizedes {Korporal), a Moritz Fürst 6 A bejegyzések dátumozása alapján valószínűsíthető, hogy 1789-ben Pesten tartózkodott (2 bejegyzés). 1792 nyarát Regensburgben tölthette (25 bejegyzés), 1792 szeptemberétől 1793 márciusáig Bécsben volt (18 bejegyzés), majd 1793 májusa és 1794 márciusa között ismét Pesten (8 bejegyzés). 1794 áprilisában Bécsben (1 bejegyzés), majd 1794 májusától augusztusáig Fürthben lakhatott (6 bejegyzés). 1795 januárjától 1797 júliusáig Erlangen találjuk (11 bejegyzés). 1798-ban újévtől októberig ismét Pesten tartózkodott (3 bejegyzés). 7 Az emlékkönyvbe írók közül öten nem írtak dátumot a bejegyzésük alá, ketten a bejegyzés évét, további két személy pedig a bejegyzés helyét hagyta jelöletlenül. Egy esetben a dátumozás olvashatatlan volt. & Az 1803 és 1805 között datált bejegyzések Eislebenben (9), Sangerhausenben (28), Hildesheimben (1) és Köthenben (2) keletkeztek. 1805 után Steinkopf elhagyta ezt a régiót: 1806-ban Prágában (5), Pozsonyban (1) és Bécsben (1) gyűjti az emlékeket. 1807 áprilisától talán hosszabban időzött Pozsonyban (3), de 1809 nyarán délnek indult: 1807 őszén pl. megfordult Vácott és Veszprémben is. 1809-ben visszatért Pozsonyba (4), és egészen 1811-ig erről a könyékről származik az emlékkönyv összes bejegyzése (Mischdorf 4, Ratzersdorf 5, Magyarbél 1 és Fertőd is 1 dátumban szerepelnek). 1813-ban Bécsben találjuk (5 bécsi és 2 emstbrunni bejegyzés). Két bejegyzés arra enged következtetni, hogy 1814 májusában Párizsba utazott. 1814 szeptemberében viszont ismét Csehországban találjuk (2 bejegyzés Bisenzből). Az 1816-ból származó hat bejegyzés és további három 1817-ből a dél-dunántúli régióhoz, Pécs környékéhez köthető: Boly (8) és Szajk (1) szerepelnek a dátumokban helységnévként. Az 1818-as év egyetlen bejegyzése bátaszéki, az emlékkönyv utolsó, 1823-ból származó bejegyzése pedig a ma Florvátországhoz tartozó Dárdán íródott. Ebben az emlékkönyvben 11 bejegyzés nem dátumozott, két esetben hiányzik a bejegyzés éve, nyolc esetben pedig a helységnév.
