Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gerner Zsuzsanna: Memoriae causa - emlékül: Szövegszerkesztés, témaválasztás és normaorientáltság a 18-19. század fordulójáról származó két emlékkönyvben
156 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Liechtenstein huszárezred egyik őrmestere ( Wachtmeister des Moritz Fürst Liechtenstein 6t. Husahr:Regiments) és négy további őrmester, valamint egy ezredes {Oberst). Ezen kívül a katonaéletet tematizáló szövegeket is találunk: (2) Wahre Freundschaft des Soldaten || Ist ein Natürlicher Schatten [A katona igaz barátsága II természetes árnyék] vagy (3) Wenn die Canonen wie Blitz und Donner rasseln || So will ich dich mein Bester freund doch in der Gefahr nicht lassen. [Ha az ágyúk mint villám és égzengés dörögnek || téged, legjobb barátom, nem hagylak ott a vészben.] 2. Az inskriptorokról A szövegek lejegyzői között a régebbi emlékkönyvben 65 férfi és 15 nő szerepel, 4 esetben nem dönthető el egyértelműen az ajánló neme. Az újabb albumban 75 férfiaktól és 25 nőktől származó szöveg található, 12 esetben nem lehetett az inskriptor nemét egyértelműen meghatározni.9 A férfiak bejegyzései között az aláírások egy részében utalást találunk a szövegalkotó szociális hovatartozására. A régebbi emlékkönyvben két férfi órásinasként, másik kettő pedig órásként írja alá a bejegyzését. Az egyik órásmester elárulja még magáról, hogy tiszteletbeli tagja a vadász- és lövész, valamint a színházrajongók társaságának is {der Jagd und Scharf-Schüzen wie auch der Theater Liebhaber Gesellschaft Ehren Mitglied). Ziegler emlékkönyvében az órások mellett más iparosokat és kereskedőket {Gold- und Galanterieanbieter des Hochfürsten von Thum und Taxis, Tuchfärber, Fleischmann von Erlangen), egy gyárost {Fabriquant de gans), két medikust, egy útitársat és egy kozmopolitát is találunk. A régebbi emlékkönyv 15 bejegyzésében a szöveg beírásának helyszíne mellett utalást találunk a szövegalkotó származási helyére is, így pl. Eggert Burwitz az aláírás szerint a Rügen-szigetről származott, de Pesten írt az emlékkönyvbe. (Eggert Burwitz || Von der Insel Rügen im König Reich Schweden || geschrieben in Pest in Hungarn.f0 Két esetben a szövegalkotó által nevesített származási hely megegyezik a dátumban szereplő helységnévvel, vagyis a bejegyzés helyszínével, de feltételezhető, hogy ez szinte valamennyi olyan bejegyzésre igaz, amelyben az inskriptor nem utal származási helyére. A fiatalabb emlékkönyv szerzői között — ellentétben a régebbi emlékkönyvvel — családtagokat is találunk: Steinkopf nagyapja, fivére, húga és egyik bácsikája 1803-ban Eislebenben írnak a könyvbe (3. ábra). Foglalkozás megjelölését az őrmesterek (5), az ezredes és a káplár mellett csak két bejegyzésben találunk, egy festő és egy csapos esetében. Származási helyére ebben az emlékkönyvben 15 férfi mellett egy nő is tesz utalást.11 2 Egy ajánlást egy házaspár írt alá, a kézírás alapján azonban a szöveget minden bizonnyal a férj jegyezte le, ezért a bejegyzést a férfiak által beírtakhoz soroltam. tű A Regensburgban bejegyzett szövegek alkotói Erlangenből, Hitzingenből, Magdeburgból, Culmbachból, Bayreuthból, ill. Nümbergből származtak. Két bécsi dátumozású szöveg szerzője erlangeni volt. Erlangenben viszont egy férfi Regensburgot, egy másik Magyarországot jelöli származása helyeként. Pesten egy lipcsei úr is ír az emlékkönyvbe. A 13 olyan bejegyzés között, melyben a szövegalkotó származási helye eltér a bejegyzés helyétől, egyetlen egy származik nőtől: Az erlangeni Susanna Fleischman (Susanna Fleischmänin aus Erlang) 1792-ben Regensburgban ír Ziegler emlékkönyvébe. it Steikopf sangerhauseni barátai részben Harzgerode, Laubach, Stuttgart és Böblingen városokból származnak. Prágában 1806-ban barátságot köt többek között Bochlitzból, a porosz-sziléziai Reichenbachból, Ruppinból és Pestről származó férfiakkal. Pozsonyban (1806-1807) weißenfelsi, marbachi és soproni férfiak, Bécsben (1806) egy a pomerániai Cöslinből származú úr, Vácott pedig bizonyos Brendel aus Franken, azaz a frank Brendel úr ír az emlékkönyvbe. A női szövegalkotók közül csupán Eleonora, aki egyébként kétszer is írt az emlékkönyvbe, adja meg származási helyét (Bisenz), amely az egyik inskripció dátumában is szerepel.
