Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: A Villányi-hegység táj használatának történetéhez. Tájhasználat a 20. századig, nagyharsányi területtörténetek botanikai megközelítésből
A Villányi-hegység tájhasználatának történetéhez 13 Anyag és módszer Jelen dolgozatban elsősorban a botanikai szempontból érdekes, tájhasználatra vonatkozó történeti utalásokat, információkat gyűjtöttem össze. Az archív, legkorábbi térképi források2 egy meredek oldalú hegyvidék esetében, az egymást takaró térképi jelölések miatt sokszor nehezen értelmezhetők. Az archív, úrbéri kataszteri térképek3 pedig sajnos hiányosak e területen, így a művelésre vonatkozó térképi adatokat az irodalmi források mellett, levéltári adatgyűjtéssel is igyekeztem kiegészíteni. Információkat kerestem arra is, hogy a szőlőkultúra milyen magasra nyúlt fel a lejtőkön, ez mennyiben tért el a maitól; adatot reméltem a legeltetés intenzitására, állatlétszámra és egyéb használatra olyan, frekventáltan érdekes vegetációjú területeken, mint a Tenkes, a Csukma, a Fekete-hegy és a Szársomlyó déli lejtői. A Villányi-hegység táj történetének, táj használatának és geoökológiájának kutatása A táj történet, történeti tájökológia, tájhasználat-történet kutatása hazánkban 1990-es évektől kezdődően, egy-egy hazai tájunk alaposabb megismerését szolgálva ma már nem ritka kutatási téma. Botanikai, természetvédelmi szempontból is egyre inkább szeretnénk megtudni egy-egy tájrészlet, vegetációs egység korát, „ősiségére” keresünk információkat, a változások okát, sebességét szeretnénk megismerni (Molnár - Bíró 2013, ahol módszertani segítséget is kap a kutató a témában). Baranyában is több tájat érintett már ilyen irányú kutatás (pl. Dénes 1996, Máté 2013, Wirth et al. 2012, Purger 2012, G. Detky 2012, Dénes et al. 2012, Erdős et al. 2013). A Villányi-hegység esetében úttörőként Florvát Adolf (korát megelőzve 1961-ben) az antropogén hatásokat vizsgálja a Mecsek környéken. Czigány (1998a) a tájhasználat változások geoökológiai hatásait, illetve (1998b) a pleisztocén végi-holocén eleji lepusztulási folyamatokat vizsgálja a hegységben. A történeti időkben végbement természeti környezetváltozásokról T engler (1997) Villányban és környékén foglalkozik. A hegység egyes területein megfigyelt mai állapotokból is következtehetünk a múltbeli használatra. Horvát - Papp (1964) szerint a hegység legkeletibb tagjának, a Szársomlyónak a hegyi sztyepprétjein látható antropogén hatás a legeltetés (akkor még legeltettek) következménye. Ott sokkal nagyobb számban találhatók gyomnövények, mint a pécsi Mecsekben, ahol már régen felhagytak a legeltetéssel. A korábban, a hegységben gyakori (Horváth 1942) erdőirtás, legeltetés hatására elszaporodó (Bartha et al. 2005) közönséges boróka (Juniperus communis) élő példánya mára alig figyelhető meg a vizsgált területen, néhol elszáradt maradványai láthatók csak a hegység déli lejtőin. A hegység sikeres kopárfásitása következtében, szintén felhagyottnak tekinthető, pusztuló (néhol leégett) fekete fenyvesek is élnek, melyekbe a száraz tölgyesek lágyszárú, cserje- és fafajai települnek vissza. A Villányi-hegység vizsgált sziklagyep és sztyepprét társulásai sem mentesek a korábbi használattól. A Tenkes- és Csukma-hegy 2 I. katonai felmérés (1763-1787), II. katonai felmérés (1806-1869), III. Katonai felmérés (1869-1887) - A Habsburg Birodalom történelmi térképei (mapire.hu). 2 XIX. századi kataszteri térképek (Magyar Országos Levéltár-Térképtár): Siklós (1852) (78 038. téka Siklós 001-010), Gyűd (1852) (S78 029 téka Máriagyüd 001-002), (1866) (S78 029.téka Máriagyüd 003- 008), Nagyharsány (1866) S 78 0033.téka Nagyharsány 001-017).
