Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: A Villányi-hegység táj használatának történetéhez. Tájhasználat a 20. századig, nagyharsányi területtörténetek botanikai megközelítésből
14 A Janus. Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) és az Akasztófa-domb sztyeppterületein ma is jól láthatók a művelés során kialakított rézsűk nyomai, néha pontos adat is található a levéltári forrásokban4 a művelés kezdetére, vagy a kopárfásítás idejére. Az archív térképeken (I. katonai felmérés5, Siklós kataszteri térkép 1852)6 olyan magasságokban is jelölnek szőlőkultúrát, ahol a mai állapotban a nyílt sziklássá vált, lepusztult felszínen már valószínűleg nem lehetne szőlőt termeszteni (Dénes ined). Tengler (1997) szerint a szőlővel betelepített lejtőkön jelentősen felerősödött az areális lejtőlemosódás folyamata. A korábban tőkés rendszerű parcellákon a sorok lejtőirányúak voltak, közöttük a nagycsapadékok hatására kialakuló barázdás erózió uralkodott. A lepusztulás igen gyors folyamatát igazolja az, hogy ismerünk szőlőparcellát, amelyben 25 év alatt a tőkékről lepusztult a talaj, a gyökerek egy része felszínre került, ugyanott a lejtő alján pedig az eltemetéstől kell védekezni. A lejtők alján az áthalmozott lösz jelenléte (Lehmann 1975) is a jelentős löszeróziót jelzi. A hegylábi vastag löszben, egykori utak helyén kialakult lösz-vízmosások, lösz szakadékok (Czigány 1998a,b, Tengler 1997) mellett, az egykor vastagabb lösz meglétét sejteti például Máriagyüd felett egy még meglevő löszfal a hegyoldal magasabb régiójában. Közvetlen mellette sziklagyepes élőhely van. A nyílt sziklás gyepet korábban legalább a mellette levő löszfal magasságának megfelelő vastag lösz fedhette. A lösz lemosódása után felszínre kerülő sziklákon alakult ki a sziklagyep (Dénes ined). A villányi-hegységi táj használat történetének áttekintése Régészeti feltárások a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztály térképes lelőhelyi adatbázisa (2014-es állapot) szerint bőven előfordulnak a területen: paleolit lelőhely 2, neolit 12, rézkori 4, bronzkori 13, vaskori pedig 5 lelőhely ismert. Neolit és bronzkori lelőhely szinte minden település határában található. Nagy Erzsébet (2014) szóbeli közlése szerint a feltárt paleolit lelőhelyeket vastag, a hegyoldalakról lemosódott lösz takarta, így csak mély földmunkák során kerülnek felszínre. A telephelyeket a hegységet szinte teljesen körbevéve, mindenhol a hegylábi területeken tárták fel. A Villánykövesden feltárt neolit telep faunavizsgálata szerint „... a házi és vadállatok aránya... 54,24% és 45,76%. Ez az arány már az állattenyésztés enyhe fölényét mutatja a vadászattal szemben, ... a háziállatok között magasan a szarvasmarha vezet 41,9%-kal, ezt követi a sertés, a juh, a kecske. A vadállatok közül a nagy húshozamú őstulok és a gímszarvas következik, minimális arány a vaddisznóé." (Bándi 1979). A legkorábbi időszakokban itt, a mocsaras területek és a hegység száraz lejtői határán letelepedő és élő, minden bizonnyal halászó, vadászó, gyűjtögető, korai földművelést és kezdeti állattartást folytató csoportok a tájat nagy léptékben még biztosan nem alakították át, de az tudható, hogy a térség a rómaiak megjelenése előtt is lakott volt, használata megkezdődött. Juhot, kecskét, sertést, szarvasmarhát legeltettek a hegységben. A borvidék és a települések múltját kutató történészek Lajber (1995, 2000) és Szita (2000) szerint a római hódítás Kr. e. 12-9 évben ér Baranya déli részébe, ahol az ott élő illír-kelta népcsoport az érkező rómaiba végül valószínűleg beleolvad. A rómaiak ittléte idején már jelentősebb tájátalakítás kezdődött. A hegység déli részén napjainkban meglevő országút nyomvonala sok helyen a római kori út vonalát követi, ennek nyomai 4 Baranya Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai - Máriagyüd (Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára IV-7-I945). £ 1. katonai felmérés (1763-1787) - A Habsburg Birodalom történelmi térképei (mapire.hu). á Magyar Országos Levéltár-Térképtár: 78 038. téka Siklós 001-010.
