Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Kohári Gabriella: Kísérleti régészeti tevékenység a visegrádi Királyi Palota magánkonyhájában
Kísérleti régészeti tevékenység 133 nem lehetett maradék nélkül megtisztítani ezeket a típusú edényeket. A leghigiénikusabb edények a fémedények és a mázzal bevont fazekak voltak. A fazekak a füllel-nyéllel való ellátottsága a könnyebb kezelhetőséget tette lehetővé. 2010. május 1-jén „élesben” volt alkalmunk kipróbálni a korabeli leletek/formák alapján rekonstruált, (kiállítási tárgyként elhelyezett) késeket és bárdot. Meglepően jó hatásfokkal tudtuk használni ezeket az eszközöket a nyersanyagok feldarabolása során. Az ételek készítése folyamán a rendelkezésünkre álló valamennyi ételkészítési technológiát (kemence, szabadtűz, rostély, parázson és parázsban történő főzés-sütés) alkalmaztuk. Megfigyelhető volt, hogy a mázatlan vörös fazekak bírták legkevésbé a közvetlen hőhatást, közülük több megrepedt, a további használatra alkalmatlanná vált. Tapasztalataink szerint a különböző forrásokban fellelhető ételkészítési módok rep- rodukálhatóak voltak.13 Az ételek ízvilágával kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy a napjainkban néhány fűszerre redukálódott (só, bors, paprika, esetleg kakukkfű) ízekkel szemben egy teljesen más jellegű, de hihetetlenül gazdag és kellemes élményben volt részünk. Az ételek közül egyre sem volt mondható, hogy ehetetlen.14 Összegzés A forráskutatás eredményeképpen felszínre hozott ismeretanyag bizonyossá tett minket arról, hogy a rendelkezésünkre álló források biztos alapját képezik kísérleti régészeti kutatásaimnak. A visegrádi Királyi Palota területéről előkerült leletanyag, a növényi- és állati maradványok, ételalapanyagok beilleszthetőek a korszakban használt alapanyagok, eszközök sorába, azonban meglepő módon mennyiségét és minőségét tekintve elmaradnak az uralkodói rezidenciáktól elvárható leletanyag bőségétől. (Ennek oka nagy valószínűséggel az lehetett, hogy Visegrád a vizsgált időszakban vidéki rezidenciaként funkcionált, a felszerelési tárgyak zömében ideiglenes jelleggel voltak a palotában, az értékesebb tárgyakat/eszközöket az uralkodó mozgásával egyidejűleg szállították.) A kísérleti régészet során megfigyeléseket tehettünk az ételkészítés technológiájával, a főzés során használt eszközök fizikai tulajdonságaival, valamint az ételek ízvilágával kapcsolatosan. Az elfogyasztott ételek kalóriatartalma nagyon magas volt, amelyet tapasztalataink is alátámasztottak. Az igen laktató, nehéz ételek igazolják, hogy a régészeti feltárások során előkerült főzőedények mérete és a felszolgált ételek mennyisége korrelál egymással. A forrásokból tudjuk, hogy több fogást, és a fogásokon belül több ételt szolgáltak fel, melyből egyéni igény szerinti mennyiséget fogyasztottak és a sokféle, laktató étel bőséges eledelül szolgált. Bizonyíthatóvá vált, hogy a korábbról ismert kisméretű edények (az étkezéshez használt fémtálka űrtartalma 130 ml) nem véletlenül voltak ekkorák. A kísérleti régészeti tevékenység során a 16. század második feléből származó szakácskönyvben szereplő ételek egyre nagyobb számban történő reprodukálására törekit A receptekben szereplő, számunkra ismeretlen alapanyagok, eszközök, főzési technológiák értelmezésében nagy segítségünkre volt R. Hutás Magdolna és Gombócz Zoltán munkája: R. Hutás 1958, Gombócz 1905: 160-168., 254-261.) tí Az ételeket a palota konyhája mellett elhelyezkedő étekzőhelyiségben fogyasztották el.
