Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: A Villányi-hegység táj használatának történetéhez. Tájhasználat a 20. századig, nagyharsányi területtörténetek botanikai megközelítésből
12 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 1. ábra: A Villányi-hegység települései és fontosabb földrajzi nevei szetes területei sem teljesen ősi állapotúak és nem is állandóak. Bár az ismert vagy sejtett korábbi legeltetés és más művelés nyomai nem voltak mindenhol láthatóak, az elmúlt 20-25 évben látványos változások indultak. A nagyharsányiak szerint (a helyiek szóbeli megállapítása) a kopasz, „ördögszántotta” Szársomlyó „...elvesztette ördögszántás ait", amelyek már nem látszanak a magas gyepben, a szaporodó cserjék és fák között. A hegységben máshol is előfordult, hogy egyes ritka fajokban gazdag gyeprészek néhány év alatt cserjésedni kezdtek, majd teljesen becserjésedtek. így tűnt el például a sárga len (Linum flavum) két ismert lelőhelyéről a felfedezését követően néhány év múlva; így alakult ki, majd zárult néhány év alatt a cserjés a fokozottan védett bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum) és rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferrugineá) legnagyobb hegységi és egyben hazai állományai felett. A legszebb, hullámzó árvalányhajas lejtősztyepp gyepekről pedig kiderült, hogy: „....ja, az ott az én borsóföldem volt..." (egy helyi gazda szóbeli közlése). Felfedezhetők továbbá a területen olyan, komolyabb felszínt átalakító művelési nyomok is, melyek a vegetáció, a fajok jelentős mozgását sejtetik. Az időközben elérhetővé vált, digitalizált, georeferált, archiv térképek a korábbi művelést sokszor igazolják is. Leolvasható, hogy a ma ritka fajokban leggazdagabb gyepek helyére bőven felnyúltak a szőlőültetvények, és felhagyás után költözött vissza a művelés során feltehetően lepusztult talajú, sziklás felszínekre a gyepközösség, talán egykori gazdagságát is felülmúlva, pionír ritkaságok (pl. Orchis és Ophrys fajok) sokaságával. Szükségesnek és érdekesnek látszott a tájhasználat történetének megismerése, az ismert adatok kronológiába rendezése, ami által a természeti értékekben gazdag hegységben a változások természetvédelmi vonatkozásai is jobban megérthetők.
