Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Kr.e.

görög protogeometrikus és geometrikus díszítésű edények közt a Kr. e. 9-7. században a gyakoribb „lóhereszájúak" mellett egyáltalán nem tűnik túl meghatározó típusnak a szajkiakhoz hasonló „hiányos nyakú" típus. Irene S. Lemos a Kr.e. 11-10. századból összesen két Lefkandi-i leletet mutat be (Lemos 2002). J. N. Coldstream is csupán egyetlen euboiai Late Geometric I. fázisba tartozó vázát ismertet (COLDSTREAM 2003 193), és A. M. Snodgrass is egy másikat ugyaninnen, a 8. századból (SNODGRASS 2000 72). Thrákiából Kr.e. 8-7. századi darabjait ismerjük kantharosok, rhytonok és aszkoszok társaságában (TONTSEV 1959). Görög területről a Kr.e. 7-5. századból már fekete, majd vörös alakos festéssel díszített darabok, illetve magát az oinochoé-t ábrázoló képek is ismertek. A mai Románia területén a Kr.e. 4. századra datálható geto-dák környezetben jelenik meg kevéssé kiemelkedő kiöntőjű, de karéjos szájvonallal ellátott változata, immáron oinochoé név alatt közölve (MOSCALU 1983 86-87). A mai Szerbiában Novi Pazar lelőhelyen került elő depotlelet Kr.e. 5. század elejére keltezhető oinochoé edénnyel, melynek különlegessége a peremre tett rozettadísz (KROMER 1986 1718). Az atenicai illír temetőből „görögös" jelleget mutató festett oinochoé ismert szkíta típusú leletekkel együtt (DJUKNIC-JOVANOVIC 1965, PAROVIC—PESIKAN 1988 36; 1989 1245). Ez a Kr.e. 6-4. századi temető a szajki lelőhely anyagához közel álló leleteket tartalmazott, így fontos, hogy az oinochoé mindkét lelőhelyen előfordult. A Szombathelyen szórványleletként előkerült bronzedény töredék (MÁRTON 1933 68 XXVIII/2), valamint a Kr.e. 7. század végéről származó aryballos és a Kr.e. 6 század elejéről való aryballos (SZILÁGYI 1955) importként eljutottak a koravaskori Kárpát-medencébe is, de másfél évszázaddal a szajki oinochoé-k készítése előtt. A görög termékek ritkás magyarországi megjelenése legfeljebb csak a Kr.e. 7-6. században bizonyítható (SZILÁGYI 1955 46), illetve már gyakoribb felbukkanásuk majd a Kr.e. 4-3. században lesz jellemző (SZABÓ 2000 288), amikor kolóniáik a Dalmát tengerparton is megjelennek (Vis, Hvar, Kordula). A Szajkón talált Kr.e. 5. századi darabok mutatják tehát a századból eddig ismert legészakabb „antik formájú" edényeket gyártó műhelyt, vagyis az itt talált oinochoé edényeket már helyben készítették. Szertartásokon való használatukra két tény utalhat. Az edények egy kivételével a település azonos gödréből kerültek elő, másrészt pedig előfordul kisméretű változatuk is, esetleg készletet alkottak. A Balkán nyugati, déli és középső részének Kr.e. 8-3. századig datálható darabjait elsősorban területi alapon tipologizálta Maja Parovic-Pesikan (PAROVIÓPESIKAN 1988; 1989). Az I. csoportba a korinthoszi darabok és azok utánzatai, a ll/a. csoportba a macedóniai és pelagóniai, a ll/b. csoportba az epiroszi és albániai, a II/o. csoportba pedig a Középső-Balkán és a görög városok árui kerültek. Kivétel nélkül mindegyikre jellemző a peA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 76