Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Kr.e.

égetésű, alapvetően sárgás-vörös darab, melynek oldalán a fekete foltok valószínűleg másodlagos égés nyomai. Enyhén kónikus, lencseszerűen nyomott gömb hasú, ívelten cilindrikus nyakú korsó. Profilált talpa nincs, has- és vállvonalán enyhe, széles, függőleges kannelura tagolja. A nyak és váll találkozásánál körbefutó vékony árkolás látható. A perem tölcséresen enyhén kiszélesedő. A perem és nyak hátsó részét készítéskor a nyakvonal közepéig kivágták. E „hiányos" rész aljáról indul felfelé a tömör, szögletes átmetszetű fül, melynek magassága azonban nem éri el a perem vonalát. A fül alsó része a váll (vagy hasközépvonal) fölött csatlakozik az edényhez. Az oinochoé Az oinochoé edénytípus pontosabb definiálása és tipologizálása a klasszika archeológia tudományának köszönhető. Az egyik leggyakoribb vázaforma volt, sok formai variánssal (szája kerekedő vagy lóhere alakú, teste karcsú vagy gömbölyded, nyaka és válla belesimul vagy kilóg az edénytestből, füle alacsony vagy magas). A karcsúbbakat a modern kutatás néha olpe-nak hívja (bár erre vonatkozó antik utalás nincs), míg a hasasabb, lóhereszájú darabok különösen az atticai Kannák ünnepén - Choes: a Dionüsszosz tiszteletére tartott Anthesteria ünnep 2. napján, egy valóságos ivóversenyen - voltak használatban, mint kinek-kinek a saját darabja, vagy mint gyermekeknek szóló ajándékok (DEUBNER 1932 97, RICHTER-MILNE 1935 18-19). Az oinochoé antik nevének jelentése Hesychios nyomán (Etymologicum Gudianum) egyértelműen borkiöntő (gör. oívog - %áo - oívoxón), vagy merítő edény (RICHTER-MILNE 1935 18), ugyanis a kratérból vagy más nagyobb tárolóedényből való borkimérésre is használták. Valóban éppen szájformája révén különbözik más vázáktól, kancsóktól, korsóktól. (Ugyanakkor az ausztrál lan McPhee korinthoszi tipológiájában már elmosódni látszik a különbség a kiöntőcsőrös és anélküli kancsók közt és leginkább csak a fülek alapján különülnek egymástól a korsótípusok MCPHEE 2005). Hesiodos vidéki életet leíró művében (Munkák és napok) említett kitételét miszerint nem szabad az oinochoé-t a kratér fölé tenni - Andrew J. Clark úgy értelmezi, hogy megtöltve súlyánál fogva letörheti a kratér peremét (CLARK 1992 370). Euripidész Trójai nők c. drámájában a kórus mondja el, hogy Ganümédesz arany oinochoé-ból tölti meg Zeusz kylix-ét (820: ő chruseais en oinochoais habra bainőn,). A vázafestményeken megjelenik úgy is, mint edény, mellyel kratérból bort mernek ki, és úgy is, mint korsó, melyből bort öntenek kupákba (RICHTER-MILNE 1935 7, 18, 19, 24). Az oinochoé megjelenik lekythosokkal együtt is a síroknál, mint felajánlás vagy votív ajándék, ill. gyermeksírok mellékleteiként gyakori (RICHTER-MILNE 1935 15 18 19). A kisméretű oinochoé edényekkel kapcsolatban felmerült a lehetőség, hogy közvetlenül ittak is belőlük (CLARK 1992 370, 392). Athénban és Thessáliában mást-mást értettek A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 71