Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gáti Csilla: Előzetes megfigyelések a szajki vaskori telep leletanyagának elemzéséhez

kultúra területén jellemzőek (ROMSAUER 1993, X:18, 23, 29, XII: 24, 28, 31.). A korszakban teljesen általános a nagyszámú orsógombok megléte (I. T. 19; III. T. 22-23.). A szajki telepen is jelentős mennyiségű, többnyire barázdált orsógomb került elő. A leletanyag értékelése A kerámiatípusok alapján a telep életében 3 fázist lehetett elkülöníteni (VIII. T.), ezek abszolút kronológiai besorolása azonban a kevés fémanyag miatt nehézkes. A fázisok között viszonylag nagyfokú átfedés figyelhető meg, hiszen telepobjektumról van szó. Egyértelmű kronológiai különbségek csak az egyes edénytípusok között vannak, a gödrök összanyaga heterogén.

2 I. fázis Formailag az archaikus, késő Hallstatt formák köthetők ide. Ide tartozik a kónikus felső részű urna karcolt mintákkal, a hengeres nyakú, palackszerű urna, a kónikus hasú urnák, a behúzott peremű tálak, az éles válltörésű, szitula-szerű fazekak, a kannelúrás hasú csészék, és a hengeres nyakú, éles hastörésű tálkák, valamint az oinochoé edények. Az állatfejes fülekkel is lehet már számolni ebben az időszakban. A fázis meghatározó elemei a besimított minták a tálak belső oldalán és az urnák külsején. A karcolt háromszögek szintén a legkorábbi fázisra jellemzőek. Feltehetően a korai időszakot jelzi az agyagpecsétlő, valamint az oinochoék is ebbe az időszakba tehetők. Datálása a Ha D végere / korai LT időszakra tehető. Abszolút kronológiai értelemben nagyjából az 5. század elejére tehető a fázis. Ide tartoznak a 63, 73, 139. objektumok (II, IV, V. T.). II. fázis A feltárt teleprészleten értelemszerűen ennek az időszaknak az objektumai dominálnak. A „Braubacher"tálak korszaka. A előző besimított minták mellett megjelennek a pecsételt darabok is. Jellemzőek az S profilú tálak. A fazekak esetében a lekerekített válltörésű formák, a vekerzug jellegű fazekak tartoznak ide nagy számban. Jellemzőek a kantharoszok, és állatfejes vagy gombos végű fülek. A kerámiakészítésben megjelenik a korongolás. Erre a fázisra tehetőek a Certosa fibulák, illetve a madárfejes fibula. A fázis datálása a korai La Téne időszakra (LT A és LT B) fázisra tehető. Ide tartozik 20. és 64. objektum (I. és III. T.). Az objektumok betöltésében több esetben meg lehetett figyelni rétegződéseket és égett rétegeket, de egyértelmű szétásások nyomait nem. Mindez feltételezi, hogy többségében a gödrök leletanyaga ugyan nem egyszerre került be az objektumba, de a felső rétegek betöltésekor az eredeti gödör alakjával tisztában voltak; tehát feltehetően ugyanaz a lakosság használta minden fázisban. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 53