Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gáti Csilla: Előzetes megfigyelések a szajki vaskori telep leletanyagának elemzéséhez

III. fázis A korai La Téne időszak végét, a klasszikus elejét mutatják a duzzadt peremű tálak, urnák, éles hastőrésű tálak. Tipikusak a grafitos fazekak. Jellemzően már korongolt edényekről van szó. A gyűrűs peremű tálak és urnák, illetve a hosszútestű drótfibula jelzik a telep életének végét. Ez a LT B2 vége-C1 eleje, azaz a 4. század vége és a 3. század első fele. Jól mutatja ezt a 135 és a 136. objektum anyaga (VI, VII. T.). A kerámiaanyag korszakolása alapján az látszik, hogy a telep élete a késő Hallstatt korral

3 kezdődik és a korai La Téne időszak végén (B2C1) záródik. Datálása ez alapján a Kr. e. 5. század elejére és a 3. század első felére esik. A bemutatott anyag jól mutatja a térség kapcsolatrendszerét a korszakban: egyfajta keveréke a balkáni, ausztriai-szlovákiai, és alföldi jellemzőknek. Ebben valószínűleg fontos szerepet tulajdoníthatunk a Dunának, mint összekötő elemnek. A kerámia nagy része, mint az urnák, behúzott peremű tálak jól illeszkednek a késő Hallstatt - korai La Téne kör tipikus anyagai mellé, mint amilyen Bucany, Sopron-Krautacker, Nitra-Chrenová, Radosevice, Inzersdorf. Szintén az osztrák és cseh területek felé mutat a grafitos áru nagy száma. A telep korai és középső szakaszában szinte minden kantharosz és tál felületét fényes grafitréteg borította, vagy grafitos mintával díszített. A nyugati elemek mellett az oinochoék, kantharoszok déli, balkáni eredetet mutatnak. A kantharoszok a nagy számmal a Duna-menti, szerbiai La Téne temetőkben fordulnak elő, mit Pecine, Karburma, illetve a Vekerzug kultúra anyagai között találunk formailag hasonló, egyfülű korsókat. A Vekerzug kultúra felé mutatnak a perem alatt bütykös, egyenes oldalú fazekak, az egyfülű csészék és a nyúlt nyakú, bikónikus urnák. Kronológia szempontból a gödrök anyagában megfigyelhető a folyamatos átmenet. A feltárt telep anyaga, jellege, illetve élettartama megegyezik a korszak más lelőhelyeinél tapasztaltakkal, vagyis, hogy folytonossággal lehet számolni a Ha D2/3 korszaktól kezdve egészen a klasszikus La Téne korig (többek közt Radosevice: WALDHAUSER 1977, Sopron-Krautacker: JEREM 1984, Bratislava-Dúbravka: STEGMAN-RAJTÁR 1994, Inzersdorf: RAMSL 1998). Meglepő viszont, hogy ennyire délen fordulnak elő tipikusan korai La Téne jellegzetességek, mint a „Braubacher" tálak, az S profilú tálkák, a pecsételt minták. Ezeknek a legkeletibb előfordulása az eddigi leletek alapján csak Nyugat-Magyarországot, Szlovákiát érintette. A horvátországi Vinkovci környéki telepek ugyanakkor szintén azt mutatják, hogy a térségben folyamatos lakossággal lehet számolni az 5. századtól egészen a 3. századig (POTREBICA-DIZDAR 2002). A közölt horvátországi anyagokA meghatározásban problémát jelent, hogy a kutatásban a késő Ha /korai LT korszak pontosabb lehatárolása még nem tisztázott. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 54