Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gáti Csilla: Előzetes megfigyelések a szajki vaskori telep leletanyagának elemzéséhez

Kihajló peremű, nyúlt nyakú, gömbös hasú palackforma került elő a 63. objektumból (II. T. 4; 3. ábra 2.). Testét végig fekete alapon grafittal besimított háromszög és sakktábla mintázat díszíti. Ilyen formák töredékei lehetnek a tölcséresen, élesen kihajló peremtöredékek (III. T. 5.) Hasonló típusok a Vekerzug kultúra temetőiből kerültek elő (PÁRDUCZ 1966, PI. XVI, 15; XXVIII, 1, 4). Kézzel készült. Ugyancsak a telep korai szakaszára tehető. Hasonló formához tartozhatnak a töredékekben előkerült, besimított mintákkal díszített, tölcséres nyakú töredékek (III. T. 5.). Enyhén kihajló peremű, nyúlt nyakú, bikónikus urna rekonstruálható töredékei kerültek elő a 63. objektumból (II. T. 5; 3. ábra 3.), továbbá több töredék is tartozhat a formához (VI. T. 21). A késő Hallstatt kor jellegzetes urnája a szlovákiai anyagokban (Hoste: BUJNA-ROMSAUER 1984, Taf. 1:15, 16;Taf. II: 10), illetve a Vekerzug kultúrában. Bucany anyaga mutatja, hogy a II. fázisban (LT A) is előfordulnak (BUJNA-ROMSAUER 1983, Taf. Ill: 11; Taf. VI: 14; PARZINGER 1988, Taf. 133.). A sopron-krautackeri darab tipikus vekerzug jellegű anyaggal együtt került elő (JEREM 1980, Abb. 7-8). Enyhén nyúlt nyakú, de lekerekített hasvonalú urna csak a 123. objektumból került elő (3. ábra 4.). A Bucany temető anyagai között éles válltörésű, S profilú tálkával együtt (LT A) találunk hasonlót (BUJNA-ROMSAUER 1983, Taf. Ill: 7). A tápiószelei temetőben palackszerű edénnyel együtt fordul elő ilyen forma (PÁRDUCZ 1966, XVI, 14), illetve jellemző a temető többi sírjában is (PÁRDUCZ 1966, XXX, 13; XXXI, 8). Schwappach megfigyelései szerint az ehhez hasonló, nyomott hasú, kevésbé nyúlt nyakú korai (LT A) formából fejlődik ki a jellegzetesen palackszerű edény (SCHWAPPACH 1975,111, Taf. IV). A korongolt, kihajló, enyhén duzzadt peremű, bordás nyakú töredékek a korai La Téne korszak végére (LT B), jellemzőek (VII. T. 1-6; 3. ábra 4-7.). Szajkón szinte csak töredékekben fordultak elő, de mivel egységes képet mutatnak a La Téne kultúra keleti részében, könnyen lehet formához kötni őket. Az itt előforduló darabok általánosságban a LT B korszakra, illetve a LT C elejére jellemző formát mutatnak (SCHWAPPACH 1975, Taf. VI.). Korongolt, kihajló peremű, kónikus hasú urna került elő a 136. objektumból (VII. T. 1; 3. ábra 4.). Jellegzetes típus a LT C-ben, de már korábban is megjelenhetett. A piscolti temető hasonló urnáját például a LT B2 első felére datálják (NÉMETI 1989, Fig 7.). Az előbbi típus mellett jellemzőek még a palackszerű, nyújtott nyakú formák (VII. T. 2, 4-6; 3. ábra 5-6.). Hasonló urnákkal a ménfőcsanaki korai La Téne (LT B) temetőben (UZSOKI 1987), illetve az ausztriai korai La Téne anyagokban is találkozunk nagy számmal (NEUGEBAUER 1992). Ezektől eltérő forma az enyhén kihajló peremű, rövid nyakú, bikónikus urna töredéke, amelynek a felső kónusa ívelten kiszélesedik (3. ábra 7.). A somogytúri temető hasonló darabja a LT B2-re datálható (SZABÓ-NÉMETH 1999, Abb. 8.3). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 47